Nem hiszem, hogy egyedül lennék vele, de egy-egy könyv évekig kell kacsintgasson rám, mire végre leveszem a polcról. Ha eddig - számomra - ismeretlen íróról van szó, még jóvan, megértem, de ha egyik kedvenc könyve pihen sokáig, azt nem igazán vágom. Ott van pl. egy Lawrence Block könyv - Betörő a szekrényben, vagy hol -, amit taszigálok már vagy három éve, pedig meg lett mondva, hogy vicces, és én szeretem, ha vicces, mégsem kell.No, de, ilyen volt az A két Rose is. Aztán megint elkaptam a moly-náthát - nem tudtam, mit olvassak -, és lekaptam a többiek közül. Gyorsan nekiültem, hogy mire észhez kapok, hogy mi van a kezemben, már ne akarjam letenni. Nem is nagyon akartam, úgyhogy sikeresen átvertem magam. Höhö.
Sok nő esik férje ökle áldozatáúl, nem másképp Rose Daniels is. Itt egy tasli, ott egy gyomros, a lényeg, hogy más ne vegye észre. Rose úgysem szól róla senkinek. Rose úgyis tűri. De Rose egy nap fogja a cókmókját és rettegve, teli hugyhólyaggal lelép. Köszöni szépen, ennyi neki bőven elég volt.
Jó könyv. King nem csak horrort tud írni, Tessék, itt meg van mutatva 600+ oldalon keresztül. Persze egy kis misztikum nem fekszi meg senki gyomrát, és a fantáziánkat is kell néha póráz nélkül futni hagyni. Így a teljesen hétköznapi dolgok mellett bekukkant a Kingtől jól megszokott természetfölötti is.
Már csak azért is örvendek, hogy elolvastam a regényt, mert eddig ez a téma kimaradt. Lisbeth azért más tészta, ő idővel, ha nem is azonnal, de visszacsap. Rose viszont teljesen
védtelen, tizenakárhány évig beletörődik a sorsába. Csíptem Rosie-t. Nem volt idegesítő, nem zavart, hogy női szemszögből kapom az infókat. A mellékszereplők is rendben voltak, mindenkinek meg volt a helye, bár gőzöm sincs miért, de Bill - ugye Bill? - nem lett tagja a szimpatikus szereplők listájának.Norman, Rose férje - igen, ő a köcsög - viszont tetszett. Nagyon is. Akármennyire elmebeteg, meg minden rossz és elcseszett dolog a jellemvonásai közé tartozik, rohadtul szórakoztattak az ő részei. Mondjuk én szeretem általában a pszichó karaktereket. Messze nem azt mondom, hogy egy bolhafarknyit is helyeslem, amit csinált a feleségével, vagy ahogyan viselkedik. De komolyan tök jó részek voltak.
És akkor elkérkeztem oda, hogy a végkifejletet is kitárgyaljam, na de spoiler nélkül kellene ugyebár... Nocsak, hát akkor csak annyit, hogy az is tetszett. Egyeltalán nem gondoltam, hogy ez történik majd, ami nem csoda, merthát lehetetlen erre számítani. Egy kicsit katyvasznak tűnt hirtelen, de megbarátkoztam vele, jó ez, jó ez.
Ami viszont az idegeimre ment, az az utolsó pár oldal - 5 asszem -, pont leszartam már azt a fát, de persze kell az úgy oda ahol van, így kell, hogy legyen. Csak én voltam türelmetlen.
Szóval jó a könyv. Vérbeli King, de mégis rendhagyó a téma miatt, és, mert női szemszögből íródott. Érdemes kézbe venni.
U.i.: nem szabad verekedni! Főleg nem a nőkkel.
Kivételesen először füzetbe írtam ezt MIND, a kuta meg segített. Bár lehet inkább a pizzára pályázott. :)
Kivételesen először füzetbe írtam ezt MIND, a kuta meg segített. Bár lehet inkább a pizzára pályázott. :)
"pont leszartam már azt a fát":DD
VálaszTörlésJuj, dee rövid lett a hajad!:o Juj, de cuki a kuta, juj, hogy néz!:)
Hogyhogy füzetbe írtad? Mondjuk régen én is így csináltam, de ellustultam...
Hát igen, annyira nem volt az szerintem fontos :))
VálaszTörlésEegen, rövid... pedig ez most a hosszú stádium, nem vágattam már több, mint egy hónapja, sisakot tudok formálni belőle lassan :)) Nagyon pöpec kuta, csak hercegnő típus. Sétálok vele másfél órát, nem nyom ki magából semmit, ahogy felérek vele a lakásba, végig pisili az előszobát (mondjuk legalább oda).
Néééz, mert minden kell neki, amit te eszel, még naprát is kunyerál.
Hát, nem tudtam a géphez ülni, mert szobatársam trónolt itt, aztán megszállt az "ihlet", és valahova muszáj volt leírnom :p Egyébként én sem írom lapra soha, csak ha nagyon arra kényszerülök. :)
Öö, úgy értettem a rövidet, hogy a korábbi frizurádhoz képest nagyon rövid... vagy lehet, hogy rosszul emlékszem, de úgy rémlik, váll alá érő hajad volt néhány éve.
VálaszTörlésHercegnő típus:DD Egyszer csak rászokik a rendszerre. Adtál neki a pizzából?:)
Sejtettem, hogy ilyesmi áll a dolog hátterében, a másik tippem a gép lázadása volt.
Ja, hát igen. Megvártam, míg derékig ért, aztán nyissz neki. Kicsit fájt a szívem, de mikor kiléptem a fodrásztól, és megcsapta a fejemet a szél, szabadnak éreztem magam :)))
VálaszTörlésElőbb-utóbb rá fog :) Adtam, mindenből kap legalább egy nyalintást. Még a két Rose-ból is kiharapott egy kis darabot, de nem látszik :))
De édes a kutyád. :))
VálaszTörlésA molyon már Sansa is ajánlgatta nekem a könyvet, mint az egyik legjobb SK-t, ami nem horror. Mindössze annyi bajom van az SK horrorokkal, hogy nagyon félek tőlük... :P
Amúgy meg a férfi, aki nőt megüt, az nem férfi, hanem féreg... Nekem volt egy barátom, aki majdnem megütött, végül csak nagyon erősen lefogta a kezeimet, de én akkor nagyon féltem tőle...
Egen, nagyon drága a lelkem, de sajnos csak vigyázok rá, ő sem az enyém... :)
VálaszTörlésÉrdemes, érdemes, tényleg nem horror, bár azért fröccsen itt-ott a vér.
Valahogy úgy. Fúúha, hamar kiadtad az útját, ugye? Nem kell az olyanokkal foglalkozni. Csak óvatosan :)
Te vagy a fő kutyavigyázó? :))
VálaszTörlésAzt még kibírom. :D
Végül ő adta ki az utam, pedig nekem kellett volna... Áh, soha többé. Most már okosabb vagyok (szerintem).
No, akkor jó :)
VálaszTörlésHát vehetjük úgy. Már annyira hozzájuk szokam, hogy nem bírok itt lenni a lakásban kutya nélkül. Előbb utóbb úgyis megtartok egyet, aztán muter visíthat a világba, ha hazaállítok vele:D
Az, hogy könnyebb az ember feje hajvágás után, nagyon jó érzés:)) Meg hogy hajmosáskor nem akar leszakadni.
VálaszTörlésAjjmár, azért a könyvevésre nehogy rászokjon, még ha ilyen ügyesen harap is:))
@Nita, ettől a könyvtől ne félj:)
Szegény anyukád. :DD Mondjuk amikor macskánk lett, nálunk apu húzta a száját, de aztán nagyon megszerette a kis dögöt, ő is sírt, mikor meghalt a kis drága.
VálaszTörlés@amadea: Okés. :)
Még nem kell sajnálni, eddig egyet sem vittem haza. De sokszor hozzám nőnek, és nagy sóhajjal adom vissza őket, ki tudja kinek... :)
VálaszTörlés