hátööö...

Helyszín: utca, kávézó, piac, iskolaterem, üzlet, könyvtár (magyarul sokan legyenek)

Megfordult már a fejedben, hogy körülötted mindenki, a saját fejében él, száz- meg száz privát gondolattal, harcolva a belső gondjaival, épp úgy, mint te? És hogy nem te vagy az egyetlen, akinek ez jár(hat) a fejében, hogy az emberek körülötted nem üres arcok, akik csak kitöltik az életet, hanem valós, érző, mély gondolatokkal rendelkező emberek, akiknek sokkal több minden van a fejükön, mint amit te elgondolsz?

 

Volt ilyen?

(ezt teszi a sok net... egy YouTube-os tumblr felhasználóján találtam az eszmefuttatást...)

(két post egy nap... B-) emmá valami!)

Ha nem, hát nem.

Csúnya dolog, vagy nem, ismét megesett, hogy egy-egy könyvet félrelöktem. Ha magyarázkodnom kellene, akkor annyi lenne az ok, hogy elképesztő hangulat csapongásaim vannak mostanság. Pl. olvastam Straubot, amit tök jó volt, élveztem, meg minden, míg meg nem néztem a Prometheust. Kaptam egy nyaklevest, és nekem sci-fi kellett. Elkötelezett Alien-filmek nézésbe kezdtem, éééés mindjárt nem tetszett annyira a Ghost Story. Nem a könyv hibája, hanem az enyém. Mindezek ellenére bűnnek éreztem volna nem befejezni, főleg, hogy mindössze a 20%-a volt még hátra. Úgyhogy lenyomtam a torkomon. És nem bántam meg.

Volt még olyan, hogy A prímszámok magánya... nohát, majdnem eljutottam a feléig, az eleje tetszett is. Aztán mikor elővettem egy cseppnyi kíváncsiság nem volt bennem. Mi lesz a szereplőkkel, vagy hova halad a történet, nem érdekelt. Úgyhogy hagytam azt is.

Belefogtam újra a Történészbe, mert beugrott, hogy én azt hogy szerettem. Nno... igen, egyik kedvenc könyvem, de újra nem lesz olvasva. Valahogy nem ugyanolyan, hogy vágom a sztorit. Nem köt így le. Szépen van megírva, jók a leíró részek is, meg minden, de nekem újra - nem.

Így járt még Burroughs Marsának hercegnője. Van ugye a film... öööö... John Carter! Na, az rohadt jó volt. Megnéztem, aztán láttam, hogy van könyv. Hámondom, ez érdekel. A könyv rövidke, és (szerintem) nem jó. Egyszerű, túlságosan is. Nem jött be a stílus, azok után, hogy úgy tűnt, a filmesek komolyabban vették az egész sztorit, mint maga Burroughs. Úgyhogy a rajongóktól elnézést kérek, nem lehúzni akarom, mert maga a történet rohadt jó, különben nem tetszett volna a film sem. De ez azon ritka alkalmak egyike, mikor a film sokkal jobban sült el, mint maga az írott változat. Ilyen is van.

Éééés még a Földmély titka a Gordon - William páros földalatti urban - ifjúsági - fantasyjének második kötete. Lekötött majdnem a végéig, bár valahogy nem volt meg ugyanaz a "varázs", mint az első kötetnél. De az utolsó 150 oldal már messziről sem érdekelt. Igen, az már kevés, szégyelljem magam, hogy már annyit nem bírtam ki, de nem tetszett. My bad.

Viszont közbe-közbe találtam gyöngyszemeket. Befejeztem Rothfusst, ejdeszerettem. Rászántam magam Blockra, betörőset (Rhodenbarr), alkesz ex-zsarusat (Scudder) is kipróbáltam, mindegyik bejött. Talán Scudder a nyertes. Bernie vicces, de Matt bejövősebb.

Végre valahára elolvastam Az első szabályt Goodkindtól, Lindqvist második magyarul megjelent könyvét, az Élőhalottakat, most pedig Bacigalupi felhúzhatósát lapozgatom. Az utolsó 150 oldalt már nem akarom gyorsan, nyújtom inkább 1-2 napig.

No, jelentettem. Jövök majd hosszabb, egy könyves bejegyzéssel. Lusta voltam, és nem volt kedvem blogolni, csak olvasgatni másoknál.

van hipótok?

  "- Halló? - szólt a kagylóba vidáman. - Szervusz, Alan! Hogy vagy?... Akkor jó.
    Mosolyogva hallgatott egy darabig, de ha akkor kinéz a hall tükrébe, sikoltozásra kész asszonyt lát. Szerencsére nem leste a tükörképét.
   - Megvagyok, Alan - válaszolta. - Jól megvagyok."

Mert mindig, mindenki jól van :)

(Ja, Stephen King: Hasznos Holmik)

'Sakkor erről ez jut eszembe:

"Műszerekkel mérem, a nagy közömbösséget,
Túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények.
Az otthon nevű részen, a panelrengetegben,
Embergépek élnek zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva.
Kattanásig húzva a szívüknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
Masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának, minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak.
De kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból,
És dobhártyák szakadnak szét az ordítástól.

Egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának, minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig.
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig,
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem.
A sebek behegednek és kicsorbul a késem."

Vad Fruttik - Embergép

Edevis amen ahze erkyt docr amen

Említettem már, hogy újra Pottert olvasok. Teljesen bele tudok süppedni, az a bizonyos kabátkönyv kategória számomra, na de nem beszélni róla előre, szeretném megírni majd az első Potter-bejegyzésem.

Szóval, eljutottam így még csipásan ahhoz a részhez, mikor Harry a könyvtárból menekülve betéved a terembe, ahol Edevis tükre rejtőzködik. Mindig is egy nagyon jó kis résznek tartottam, még kölyökként is megfogott valamennyire, de most teljesen együtt tudtam érezni Harryvel (ilyen egy jól megírt egy könyv). Megszorongatta a kis lelkem az a bizonyos fél oldal, és még hátra van egy rész, mikor Dumbledore-ral beszélgetnek majd a tükörről, de jó lesz.

Nektek van olyan rész, akár Harry Potterből, már akkor, vagy teljesen más könyvből, amire rá tudtok mutatni, hogy na, ez igen, ez itt a kedvenc részem? Ami nagyon megnevettetett, vagy könnyorkánt fakasztott, akár csak tényleg, érezni tudtátok a leírt szavakat...

Nekem most hirtelen nem jut eszembe más, mert nem gondolkoztam rajta, de ezt most nagyon tüdőn vágott, úgyhogy megosztom.

13

Az emberek szeretik a babonákat. Jó, ha van mitől félni. Valahogy ezt a következtetést vonom le, mert ha épp valami csoda folytán nincs semmi baj, fellélegezhet, akkor kitalál valamit. És ez nem feltétlenül a modern emberre értendő, hanem úgy cakli-pakli, mióta lett egy kis gógyink.

Mert ugye hány, meg hány világvége volt már, szerencsére mind túléltük. Ennyi tapasztalattal már meg sem fog kottyanni a majáké, ami bizony idén esedékes. Megunták tovább készíteni a naptárukat, mi meg ezért fogunk meghalni, ha esetleg valaki nem hallotta volna még: 2012 december 21.-én. Juuj.

Ha meg mégsem, akkor jövőre biztosan, végül is 2013 lesz... de két év múlva sem késő. Vagy azután. Vagy azután...
Félni kell még a fekete macskától is. Vigyáztam egy kis lurkóra két hetet, aki a tenyeremben is elfért, mert nehezen találtunk neki gazdát. Méghozzá azért, mert fekete volt, és úúúristeneste átharapja a gigám alapon senkinek nem kellett. Nembaj, esténként elaludt rajtam, aztán végül csak hazavitte valaki. :)
A csúnya és alattomos dolgok közé tartozik még a létra is - át ne menj alatta -, a tükrök - le ne ejtsd! -, VAGY épp egy fél oldalnyi anymenés, amit mailben kapsz, és tovább kell küldd, hogy a szerelmi életed, vagy szeretteid egészsége teljesen rendben legyen. Ja, és a 13-as szám.

Mondjuk, ha van olyan ember, aki attól fóbiázik, hogy egy kacsa figyeli állandóan, akkor miért ne lenne olyan, aki a 13-as számtól retteg. Készülj, mert van neve: triszkaidekafóbia.

Olvasom a Hohlbein páros könyvét - Tizenhárom -, és gondoltam kicsit szétnézek mit fogok megtudni erről a számról esetleg. Hát túl sokat nem, de amit találtam, azt megosztom, hátha valakit érdekel.
A kezdet talán a keresztényekhez köthető, mert ugye az utolsó vacsorán 13 személy volt, Jézus a 12 apostollal. Ehhez jöjjön akkor már a péntek, ami alapból szerencsétlen nap, mivel ezen a napon feszítették keresztre a Megváltót. Kész.
De az ókori rómaiak is a rombolás számának, jelképének tartották. A skandinávok Lokit a 13. istennek vélték, ő meg elég bosszúságot okozott mindenkinek (bár nekem az egyik kedvencem, bárki bármit is mondjon).
Azért is lehet baljós, mert egy évben 13 telihold van. Nna? Féltek már? Van még...

Jack the Ripper, Charles Manson és Theodore Bundy sorozatgyilkosok neve is 13 betűből áll. Ráadásul a templomos lovagrend elleni per is 1307 péntek 13-án történt.
A kedvencem Arnold Schönberg, egy oszták zeneszerző. Ő is traszkoidekafób volt. Kijelentette, hogy 76 éves korában ő meg fog halni, mert 7+6=13. Ez be is következett, de ha ez nem lenne elég 11:47-kor távozott, azzaz 13 perccel éjfél előtt, és ha összeadod az időpontok számait (1+1+4+7) akkor is 13 az eredmény. Ezek után nem meglepődni azon, hogy Schönberg 13-án született.

Ez annyira súlyos tud lenni, hogy rengeteg szállodában nincs 13-as szoba, inkább 12A - 12B. Egyes utasszállító repülőgépeken nincs 13-as üléssor. Felhőkarcolókban, magas épületekben kihagyják a 13. emeletet, ott nincsenek irodák, ott helyezik el a szellőztető rendszert, vagy valamit. Érdekes, hogy egy szám mennyire hatással van az emberekre. Csak be kell mesélni alaposan magadnak, és retteghetsz is.

Vannak más számok is, érdekességképp. Az olaszok a 17-től félnek, a japánok és a kínaiak pedig a 4-estől. A magyaroknak meg ugye van a heten, mint a gonoszok szólás, ami szintén baljóslatú szám. Csak nem sokan foglalkoznak vele, mesélőkön kívül :)

És itt kifogytam. Érdekesnek tartom a babonákat, rohadt jó ötletforrások tudnak lenni akár egy könyvhöz is. Pl. itt ugye a Tizenhárom, ahol a főszereplő kislány neve Thirteen, 13-án született, az orvosok, ápolók szerint 13 óra 13 perc 13 másodperckor, anyja a 13-as szobában feküdt, és a taxi, ami 13 nap múlva hazaszállította őket is a 13-as számot viselte. 13 hetes volt, mikor először nevetett, 13 hónapos és 13 napos, mikor megtette első lépéseit. Az egész életét körülöleli ez a szám, így kapta apjától a Thirteen becenevet is. De egyenlőre elég, majd ha befejeztem írok róla.

A legjobb... esküszöm, hogy tök véletlenül, de péntek 13-án kezdtem el olvasni a könyvet :D Másnap esett le, még örültem is neki :))

rajongás (álá ZeroFriends - In Flames)

Nno, legyen egy ilyen is, hogy megcsókolom egy bejegyzésen keresztül egy-egy kedvenc talpát. Egy kicsit a jelenlegi sablonról, és a fejlécről fogok beszélni.

Van egy olyan kollektíva, hogy ZeroFriends. Olyan fickókból áll, akik művészkednek, persze modern köntösben. Festenek, rajzolnak, műveiket pedig pólókra, ilyen-olyan tárgyakra nyomják, vagy épp bekeretezve árulják, és én biza - majd ha egyszer sok pénzem lesz - felvásárolnám az egész raktárukat, és a budi fölé is a logójukat ragasztgatnám.

Nem tudom, ösmerős-e nektek az In Flames? Gőzöm sincs 1-2 blogoson kívül, hogy miket hallgat, így nem lehetek benne biztos. Egy metál együttesről van szó, akik melodic death metalt szolgáltatnak, méghozzá a legjobbat, ami csak a Föld kerekén létezik. Mindig is szerettek újítani, sokan ezért is szeretik őket. Mert bár, ha egy teljesen új dalt hallasz tőlük, felismered őket, de tuti, hogy valami újítás lesz a nótában. És így jött Andersnek (ének) az ötlet, hogy ő biza' nem fog egy fotót, vagy egy photoshoppolt vérfürdőt a borítóra biggyeszteni, hanem valami eredetivel kápráztat el mindenkit. Így jött a képbe a ZeroFriends, ahol Dave Correia, és Alex Pardee meg is rajzolta az album-artot.

A fejlécben a bagyoly buksis haver az A Sense of Purpose album kulcsfigurája, én négy éve vagyok beledilizve, biggyesztgetem mindenhova, boldog születésnapomra még agyagból megformálva is megkaptam, örültem is neki becsületesen. :) Úgyhogy eljött az ideje, hogy a blogot is uralja. A homályos, háttérbe szoruló kép Alex Pardee munkája, a betűk is tőlük vannak. Az In Flames-eseknek készült az is.
A hattér pedig a régi, csak szürke, és sötétebb. Nagyon sokat bajlódtam azzal a fejléccel, mert sehogy sem akart úgy kinézni, ahogy én szerettem volna, de végül ebben egyeztünk meg. Photoshophoz nem értek, így ez komoly Paint, és Irfan View közreműködéssel készült :D

Nem tudom ki mennyire rajongója az ilyen stílusnak, de azoknak, akik szívlelik, itt még néhány kép: :)

Így ni, és akkor muzsika:

In Flames - Where the Dead Ships Dwell

In Flames - The Mirrors Truth

In Flames - My Sweet Shadow

- Alex Pardee weboldala -

- zerofriends weboldal -

unknown sejhaj.

Ők jöttek kölcsönbe velem haza. Meglátjuk mi lesz. Clive Barker állítólag istenkirály író, a Földmély titka első kötetét már olvastam, ő tetszett, a Tizenháromról nem tudok semmit, fülszöveget sem olvastam, úgyhogy megyek molyra leskelődni. :)

zÜnnep

Pálinkában, pihenésben, sörben - borban, barátokban, minden jóban gazdag legyen mindenki!

Na meg könyvben, csak így a molyoknak :)

Ki ez, mi ez?

Újra játszom. Most épp mit olvasok? :)

Egy folytatásról - második kötetről - van szó. Azon kevesekhez szólok, akik olvasgatnak engem: egyik új kedvenc író műve. Fantasy, de nem a tömeg-fantasy fajtából (nem mintha azzal bármi baj lenne). A főszereplő egy fiú, az ő tanulását, fejlődését, belső- külső harcait ismerhetjük meg 3 nap lefolyása alatt. Könnyű lesz ;)

Már ha itt vagyok, szólok arról is, hogy befejeztem az Éhezők Viadalát. Hamarosan összeszedem magam, és megírom a bejegyzést is róla. Nehezen ülök neki, mert elég macerásan írok sorozatról, mindig kifelejtek valamit, és törlök mindent.

Egyébként, aki még nem olvasta volna a bizonyos - ? - könyvet, bátran, bátran! Eeeejj, de jó :D

No more Koontz

Soha nem gondoltam volna, hogy ide jutok, de azt kell mondjam, elég valószínü, hogy nem fogok olvasni több Dean R. Koontz könyvet (legalábbis egy jó hosszú ideig biztosan nem). Támadt egy olyan fantasztikus ötletem, hogy elolvasom az Odd Thomas sorozatát. Az első kötetet (A Halottlátó a becses mű) már amúgy is olvastam, és tetszett (mint minden könyve, az Éjfélt kivéve, amit nem sikerült végigolvasni). Újra kézbe vettem, és el is voltam vele 2-3 oldalig, aztán jött a katasztrófa.

Észrevettem egy olyan dolgot, ami eddig messziről elkerülte a figyelmemet. Koontz nem igazán erőlteti meg magát a hosszú, bővített mondatok létrehozásával... Azt sem várja meg, hogy becsületesen kiizguld magad. Értem ezt az apróságokra, nem arra, hogy előre tudod a végkifejletet. Pl.: Odd betör egy házba, mert nyomoz valaki után. Tesz vesz, bóklászik fel-le, lát ezt-azt, ám egyszercsak valami zajt hall. Nna úristen mi az, ki az? Ááá, csak egy varjú kopácsol a tetőn a csőrével, hisz épp most károgott. És te, főszereplő barátom honnan a fenéből tudod ezt? Az idegeid össze-vissza kutyulódnak, mert ugye tilosban jársz, plusz rád jön a friss frász egy zajtól, amit nem tudsz hova tenni, mert hát lehet, hogy a lakó jött haza, DE!!! károg egyet egy varjú és te ebből megtudod, hogy a becses fekete madár a tetőn van, kopácsol, és a színtiszta nyugalom is elönt, keresgélhetsz tovább a házban. Lehet, hogy szőrszálhasogató vagyok, de azért itt az idézet:

" Hirtelen ideges, csapkodó zajok és kopogás szűrődött be a házba, de a károgásból rájöttem, hogy csak a varjak élesítik csőrüket a háztetőn. (...)
Tehát nem volt mitől félnem."

Hápersze, hogy nem, már mitől kéne félned?

A másik dolog az elképesztően hosszú bekezdések. Max. 3 mondatból áll egy bekezdés, de nagyjából csak minden tizedik ennyire bő, az átlag 1-2 mondatos. Míg, Kingnél (hogy ne távolodjak messze a műfajtól) fél oldalasakat találsz akár minden harmadik oldalon.
Egyik kedves ismerősöm azért nem olvas több Kinget (elsőnek az A Rémkoppantókat nyomtam a kezébe), mert szerinte túl hosszúak a leírások (példának Roberta menstruálásának leírását hozza fel állandóan... csóró szereplőnek úgy folyik, mint a Niagara, ez nála meg betett). Tizenakárhány könyvet kb elolvastam Koontztól, és mindet szerettem. Évekig viszont kimaradt, és rengeteg más dolog került a kezem közé, nem csak King és Koontz, mert többségben csak őket faltam akkoriban. Azt bátran kijelenthetem, hogy King fényévekkel megelőzi Koontz-t.
A karaktereket néhol az egész könyvön keresztül építgeti, oldalakat olvashatunk a lelki világukról, szokásaikról, szóhasználatukról, és nem kell feltétlenül főszereplőről beszéljünk.
Míg Dean Koontz elintézi egy ilyennel:

" Terri Stambaugh-nak angyali szemei voltak, amelyekkel mindenkin azonnal átlátott. Jó emberismerő volt. Engem első látásra megkedvelt.
Negyvenegy éves volt, tehát akár az anyám is lehetett volna. Terri a rokonaitól örökölte az éttermet, és kitűnően működteti. Jó főnők, aki mindig keményen dolgozik.
Egyetlen gyengesége, hogy imádja Elvist és mindent, ami vele kapcsolatos."

Szevasz! Még jó, hogy nem kért bocsánatot a hosszú leírásért a végén...

Szerintem nem lettem valami óriási igényű olvasó, és azt sem vettem eddig észre, hogy igényelném a barokk felépítésű körmondatokat, vagy az oldalas leírásokat, de lehet, hogy mégis. Kinőttem Koontz-t, csak erről lehet szó. Még mindig egyik kedvenc könyvemnek tartom a Rossz hely-et tőle, mert tényleg imádom a történetet, de, hogy kézbe nem veszem mégegyszer, az biztos, nehogy ő is A Halottlátó sorsára kerüljön.

Maradok valahogy annyiban vele kapcsoaltosan, hogy jók a történetei, meg tud borzongatni, ha akar, de maga a nyelvezet egyszerü. A könyvei úgy íródnak nagy átlagban, hogy akció-akció hátán legyen, és nem lényeges, csak a főszereplő- vagy épp a főellenség belső világát megismerd. Rengetegen szeretik, legalábbis minden könyvén ott virít a felirat, hogy hetekig, vagy hónapokig az X-Y bestseller listáján szerepel, meg hogy több ezer példányban fogyott el. Nem is azt akarom, hogy valakinek elvegyem tőle a kedvét, csak na... nekem többet nem kell.

Sokan támadják egyébként Kinget, ilyeneket mondanak, hogy nincs a könyveinek irodalmi értéke, no hát azoknak a kezébe nyomnám A Halottlátót, és utánna leülnék velük egy sörre, hogy na most mondd.
Koontz könnyen olvasható, szerintem a fiatalabb horror-thriller rajongóknak tökéletes, vagy bárkinek egy olyan olvasmányként, amin nem akarsz sokat agyalni, csak olvasni, mintha egy filmet néznél.
King (igenis) irodalmibb, szebb nyelvezetű, évezhetőbb, izgalmasabb, komolyabb témákkal is foglalkozó, nem csak kizárólag rémísztgető (lsd. A két Rose-t) regényeket ír. Különben is színesebb a skálája, mert írt fantasyt is, nem is egyet. Előbukkant a SK rajongó :D

Már akkor feldobom a kérdést, hogy szerintetek ki a nyerő(bb), és ti miképp álltok Koontz-cal?

Játék

Nima játékáról lenne szó, tetszik, részt veszek. Szerettem volna már az előzőleg olvasott könyvnél megejteni, de túl népszerű a regény, így nem lett volna igazi kihívás senkinek kitalálni. Viszont azt sikerült megállnom, hogy molyon nem jelöltem be, mit olvasok, úgy, ahogy most sem.

Szóval, a könyv egy nő szenvedését írja le. A futórózsa menekül férje ökle, és emléke elől. Barátokra és egy nem hétköznapi tárgyra lel, szépen lassan jövöget helyre az élete. De a férj őrült állkapcsa nem hagyja csak úgy elfutni, csattogva kergeti asszonyát. Mindeközben elérkezünk oda is, hogy a bizonyos tárgy megmutatja önnön valóját.

Elsős fogalmazás szint, de ilyen, ha az én homályom Mondtam is, meg nem is, van is meg nincs is, érthető is meg nem is, és így tovább. Nem nehéz kitalálni, igazából ez sem épp egy árnyékköny, de nem bírom ki a következő olvasmányig. Főleg, hogy még gőzöm sincs, mi lesz az.
Ööö, jó találgatást!

Itt az ödő...

Elérkezett a pillanat, hogy (én is) felháborodjak. Mert ez az egész vámpír-irodalom, zombi-sellő-akármi megdug téma engem is megsuhint. Mindig élvezettel olvasom az ilyesféle bejegyzéseket, legutóbbi kettő álá Nima és álá SFMag.

Voltak nekünk anno a vámpírok. Misztikus, rejtélyes lények, amik mégjóhogy érdekeltek. Mert dejólenne vámpírnak lenni, mondtam én, mikor Anne Rice-t olvastam. Darren Shan is becsületesen megírta a magáét, Stephen King már hogy ne írna - höhö -, Kostova istenkirály(-nő), Lindqvist is teljesen rendben van, Bram Stoker meg persze a nagyfater az egész történetben. De ez így túl szép volt - vagy nem tudom -, el kellett taposni az egész mítoszt, hadd csillogjon már a napon a fickó, sőt vért se igyon, mert ugye vega a lelkem, és ez el sem kell pusztítsa, az túl mainstream. Legyen csinos, dögöljön utána mindenki, és akkor jöhet a világsiker, mert milyen eredeti ez az egész. Gratulálok!

Bevallom, nem olvastam egy darab Twilight könyvet sem, bár tervben volt, mert nem szeretek valamiről negatívan beszélni, amiről gőzöm sincs, de nem is fogok. Még 2 éve suliban meg kellett néznem (bár sunyiban olvastam, akkor még Feistet... hülye lettem volna ezt sasolni) angol órán, majd német órán is, mert a leányzók szerették, és ugye akkor szeresse mindenki. Nekem meg herótom lett tőle, mikor megláttam ragyogni az Edward fickót, mint valami tündérkét a Csipkerózsikából, azt mondtam, hogy szeeeervusz Meyer, mi itt búcsúzunk. Elnézést azoktól, akik esetlegesen kedvelik a sorozatot, de engem tarkón csapott, hogy ilyen lazán elcseszi az egész felépített vámpír mítoszt. Már azt sem merem hangoztatni, hogy szeretem, és olvasok vámpír központú könyveket, mert kiröhögnek, hogy ez egy hülye.

De most ugye jön a zombi-románc film. Gőzöm sincs, mi a címe, kik alakítanak majd nagyot benne, de tény, hogy lesz. Na most beindul az agy: hogy lehet egy rothadó hulla kívánatos? A zombik nem gondolkodnak, nincsenek érzelmeik, teljesen öszöntlényekké válnak, CSAK enni akarnak, nem randira járni... Persze lehet, hogy a csaj nekrofil lesz, vagy valami, akkor teljesen megértem az egészet, de ez már meghaladja szerintem az alkotók képzeletét. Hagyják már szegény rémregény - horror szereplőket békén. Lehet őket érző lényként ábrázolni, teljesen rendben van, ott van Rice Louis-a, aki egyik kedvenc vámpír karakterem, míg világ a világ, vagy akár Stokernél Drakula gróf, neki is vannak érzései, de könyörgöm, de induljon már be a diszkó-party, ha kilép a napra egy vámpír.

Persze kell az ilyen is, ki vagyok én, hogy azt mondjam nem. Mindenkinek szíve joga, hogy azt olvasson, nézzen, amit csak szeret, azért nem ítélek én el senkit, egy ember sem esik a szememben, ha ő Twilight rajongó, de attól még meg van a véleményem az egészről. Annyira neki indultam ennek a bejegyzésnek, hogy most aztán csomó dologról írok majd, erre csak anti-Twilight lett. Elnézést, majd máskor. Talán... :)



<---- Brad Pitt, mint Louis... bármennyire nők szíve csücske, nem nyált vitt a filmbe, hanem rendes színészi alakítást.

Az Ösztön(ző)

"Az Ösztönt sokan megvetik. Sok helyütt perverziónak tartják, használói a szóbeszéd szerint állatokkal hálnak, hogy így jussanak a mágiához, vagy gyermekeket áldoznak, hogy megérthessék az állatok nyelvét. Egyes mesemondók azt beszélik, hogy alkukat kötöttek a föld démonaival a tudásért. Én úgy hiszem, az Ösztön teljesen természetes eredetű mágia. Az Ösztön az oka, amiért egy csapatnyi madár egyszerre vált irányt a levegőben, ami együtt tartja a halrajokat a folyó sodrásával szemben, és az Ösztön az, ami fölriasztja az anyát, mielőtt a gyermeke fölsírna a bölcsőben. Úgy hiszem, hogy az Ösztön minden szótlan kapcsolat alapja, és minden ember bizonyos szinten fogékony rá, akár fölismeri, akár nem."

Közeledek Robin Hobb Látnok ciklusának a zárlata felé, és eszembe jutott, mi lenne, ha leírnám részletesen, esetleges kedvhozóként, milyen is Hobb világában a két féle mágia. De letettem róla, lehet elrontanám vele az ismerkedést a könyvvel, viszont így kezdődött a következő fejezet... és ezt már nem álltam meg. Fú, le vagyok taglózva ettől a nőtől...

Nem csak Martin Stark-jai farkasoznak... :) Értékelés hamarosan (ígérem, épkézláb mondatokkal, értelmesen, összefüggően :))

Képek forrása a DeviantArt, wyldraven és fittjoystick munkája.

Na nesze

Asszem visszagyógyultam, és újra követem becsületesen a könyves világ tevékenységeit.

Pillanat, kifejtem.

Meg nem mondom, mit csináltam múlt évben (eljutottam arra a szintre, hogy sikeresen tavalynak minősítem 2011-et), de hogy nem olvastam, az biztos. Mármint nem annyit, mint azelőtt. Könyv könyv után jött (még anno), non-stop molyon és blogokon csüngtem. Aztán egyszercsak nem. Valahogy nem találtam meg azt a könyvet, már amikor kedvem volt olvasni, ami lekötött még az elején. Türelmem meg nem volt semmihez. Ezért is volt, hogy rengeteg könyvet félbe hagytam.

Persze azért találtam olyat, amit gyöngyszemnek titulálok, sőt, találtam óriási kedvenceket. Van ez a tömeg-kór, mikor az ember nem tudja mit olvasson, és semmi sem köti le, nna, ez nálam hónapokig húzódott, kisebb-nagyobb szünetekkel.

A freeblog összeomlása után átköltöztem ide, a blogspotra, és a blog újraélesztésével is foglalkozni fogok ezentúl, nem hagyom csak úgy lenni magának.

Óriási terveim vannak... :)) Na jó, csak szimpla tervek. Pl. el akarom olvasni a Bibliát, hogy mi ütött belém, nem tudom, de mindenképp leküzdöm majd valahogy, ha egy teljes évet vesz igénybe, akkor is, mert bár nem vagyok vallásos, kíváncsi vagyok rá, milyen úgy teljes egészében, könyvként, nem pedig ige-ként.

Mindenképp folytatom Martin sorozatát, ami természetes, ki az az elvetemült lélek, aki nem folytatja? :D Újra szeretném olvasni a Gyűrűk Urát, tavaly kimaradt, itt az idő előkapni a szivem csücskét, és akkor már elolvasni Húrin-t, és a Szilmarilokat. Milyen rajongó vagyok én, ha ezeket nem olvasom?
Befejezem Hobb Orgyilkos regényfolyamát, Lukjanyenko Őrség-sorozatát, másfél könyv van még hátra, igazán nem nagy cucc, lévén, hogy szeretem is, ezek után pedig bele akaork kóstolni a sci-fi sorozatába is. Nem ártana egy Murakami regény sem már végre, molyon sokat dícsérik, kíváncsi vagyok reá... Ugyanígy Naomi Novikról sem akarok lemaradni, Jonathan Stroudról sem, és a Csodaidőket is előkapom végre.

Elérkezettnek érzem Tim Severin Viking trilógiáját, rég tervben van már, és Anne Rice-t is folytatni kéne. Aztán végül, de nem utolsó sorban Steven Eriksonnak is nekiülök újabb lendülettel, mert szeretem, csak túl sokáig lett félretéve szegény.

Ez itt mind azért keletkezett, mert lemaradtam az idei várólista csökkentésről... lusta voltam polcot csinálni :)) Úgyhogy tessék, ezt akarom, meglátjuk mi lesz. Bár Nima elvén haladva (amit követek én már rég, csak nem volt megfogalmazva), nem erőltetek túl semmit, ha valami nem tetszik, várhat. Minőségre hajtok, úgyis az a cél, hogy jó könyeket olvasssak, és nem az, hogy sokat.
Óóó, és ugye lesz új Zafón kötet, és már rá is találtam egy idei kedvencre, Patrick Rothfuss-ra. Eddig jól indul az év, könyv téren.

Sátorfa

Átköltöztem ide. Freeblogon szevasz jó néhány bejegyzésnek, még így is, hogy alig-alig néztem a blog felé. Szándékomban áll ezennel újra becsületesen írogatni olvasmányaimról, és úgy tervezem, hogy be-beszúrok néhány postot filmről, sorozatról és zenéről.
Át nem hozok bejegyzést, nem látom értelmét, itt lesz a link, ha valakit érdekel, megtalálja a régi blogot is. Ennek viszont kevés esélyét látom, tudván, hogy mivel nem írtam, az a néhány ember sem igazán néz felém, aki még anno megtette. Én hibám... ez van. Most viszont nekiülök sablont szerkeszteni (fúúúha :-s), bejegyzést gyártani.
Üdvözletem mindenkinek, aki majd betéved ide, remélem nem riasztom el pár mondat után, és halálra sem untatom majd :))

So, brace yourselves, Tibi is comming :)