Rég nem jelentkeztem. Nem fejeztem be semmit, csak sorra kezdtem a könyveket, így nem is volt miről. De most nekiültem valaminek, úgyhogy majd jövök becsületes könyves bejegyzéssel, addigis itt egy rég tervezett post. Újabb film kerül fel a polcra, hátha meghozom mások kedvét is hozzá.
Lehangoló, tudom, de képzeld el, hogy elájulsz, összeesel, bevisznek a kórházba és mikor magadhoz térsz, azt a hírtkapod, hogy rákod van. Végső stádium. Megpróbálhatod a kezelést, mert ugye a remény hal meg utóljára, de csupán egy heted van hátra.
Te mit tennél? Elmondanád valakinek? Befeküdnél a kemónak, és végigzombiznád az utolsó napjaid, vagy inkább olyasvalaminek adnád a fejed, ami boldoggá teszi azokat? Persze, lehet, hogy hatni fognak a gyógyszerek, de ezt már te döntöd el: mennyire vagy optimista, vagy mennyire hiszel az orvostudományban - akár a csodákban.
No, itt egy film, ami erről szól. Ben Tyler döntéséről. Ő így éli meg azt a bizonyos hetet. Vesz egy motrot, és uccu neki...
Nem mondok többet az eseményekről, legyen minden új, ha esetleg valaki megnézi.
Vannak olyan filmek, amik végezetével, az utolsó képkockák után csak bámulod a stáblistát, és hallgatod a záró dalokat. Na, nekem ilyen volt a One Week. Nem kell feltétlenül vígjátékot, vagy mittudomén milyen vidám filmet nézni ahhoz, hogy jó kedv, élni akarás kerekedjen. Legalábbis szerintem. Igaz, hogy inkább olyan keserédes szájízem maradt utána, de olyan jó volt nyámmogni rajta.
Teljesen kimeredtem, egész nap csak néztem magam elé, hallgatva a betétdalokat - mert gyorsan le is kalózkodtam a netről őket. Kavargott bennem annyi, de annyi minden, hogy ihaj. Folyamatosan azon agyaltam, hogy én mit tennék ebben a helyzetben, és teszem ezt néha a mai napig. Eszembe jut a film, és kezdődik is a gondolatmenet... sokra nem jutok, de elvagyok magamnak.
Nektek valami elképzelésetek van róla, mihez kezdenétek? Nem tudom, mennyire publikus, vagy szívesen megosztandó dolog, de ha esetleg valaki bepötyögi... érdekel, 'e van.
No, de a film! Érdemes megnézni. Dráma, de nem érfálvágós hangulatot hagy maga után, sőt... meglátjátok, ha megnézitek. Rohadt jók a betétdalok, teljesen a filmbe olvadnak; olyan tájak vannak itt-ott, hogy sejhaj...
Nekem abszolut ment a kedvencek közé, az egyik valaha látott legjobb film. Ritkán fog meg egy film ennyire, de, mikor igen, akkor olyan jó. Úgyhogy most olyan jó, hogy láttam :D (úgysem nézel be ide, de köszönöm, Zsolt barátom a tippet :)
Aszondom megéri mindenkinek.
