John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak!

Lindqvist már bizonyított a Hívj be! című könyvével. Ott a vámpír - témát kaptuk meg olyan szemszögből, amilyen nem kacsint ránk minden filmből/könyvből. Most a zombikon a sor.

Mi van akkor, ha az alig pár napja/hete/hónapja elhunyt szerettünk bekopog az ajtón, és hazajön? Megszólalni nem tud, de a torkunknak sem esik. Csak bemegy a szobájába, és leül újságot lapozgatni, vagy csak néz maga elé a fotelből.

Mi a teendő olyankor, ha a nagymuter az unoka kérdésére ("- Mit csinál a nagypapa?") csak annyit tud válaszolni, hogy "- Szerintem úgy tesz, mintha élne."

Mi van, ha csörög a telefon, és azt hallod, hogy az általad legjobban szeretett ember már nem él, viszont mikor elmész azonosítani a holttestet ő rád pislog, és a kezét nyújtja feléd?

A holtak felébrednek, újra járnak. Remény és vigasz, vagy veszély és csak még több fájdalom?

Wow. Szerintem wow. Az élőholtak ugye zombik, akik embert, illetve emberi agyat uzsonnáznak. (Ha esetleg valaki még nem látta, és zombis sorozatra fáj a foga: Walking Dead, rohadt jó!:) De nem úgy Lindqvistnél, mert itt abszolút veszélytelenek. Csak haza akarnak menni...

Szóval az alap jó. A további történetfelépítés is jó. Szépen lassan haladnak a karakterek előre, próbálják kibogozni, hogy mi a jószagú szentszar van itt, és mit kezdjenek a visszatért kedvessel.

Abszolút egyedi színfolt, mert annak ellenére, hogy zombis - bár a könyvben kerüli mindenki, még az író is, ezt a kifejezést - nem a túlélésen van a hangsúly. Így nem is igazán horror ez, mint inkább thriller. A kis lelkedre akar hatni, és nem a félelemfaktorodat feszegetni.

Fúú, jut eszembe.

Forgatod, és ilyenek bökdösik a szemed: megrendítő... hátborzongató... felnőtteknek ajánljuk! Hátööö, okké. Deakkor kinyitod, és kapod ezt: Vigyázz, mert ÜT! éééééés egy oldalnyi szöveg, hogy kik olvashatják, és kik nem.

Nna :) Nem árt odafirkantani, hogy csak felnőtteknek, vagy valami ilyesmi. Ha másért nem, hát azért, mert a kalandra vágyó 15+ éves majd ezért kapja le a polcról :D De ez így mind szerintem kicsit túlzás, főleg azért, mert annyira épp nem durva a könyv. Sőt... Node, nem vagyok én kiadó. Igényes és szép a kiadás, csak ez kicsit bökte a csőröm.

Szóóóóóval L. jól ír. Nekem nagyon bejön a stílusa. Választ egy témát, kicsepegteti egy kicsit a szokásos zsánereket belőle, elfordítja egy kicsit, és elkezdi építeni a feszültséget, amit csak a legutolsó oldalon hajlandó abbahagyni. Magyarul, egész nap előtte tudok ülni/feküdni, csak a megfelelő pózokat kell megtalálni. (Elképesztő, milyen ülő-fekvőhelyzeteket tudok felvenni. Soha nem kényelmes egyik sem, a fekvéses változatnál meg fennáll a bealvás lehetősége is.
Bár még mindig jobb, mint a monitor előtt ficánkolni... dekéneegyebookreader.)

Úgyhogy, ha tetszett a Hívj be!, akkor ez is fog. Ha izgalmas, nem csapbólcsöpögős, pörgős, élvezetes thrillerre (jóvan, legyen horror is) vágysz, akkor itt van az Élőhalottak!

+ az alcímért! (Hogyan bánjunk velük?) :D

Még annyi, hogy érdemes lenne egy Marilyn Manson CD-t mellékelni a könyv mellé. Az egyik szereplő ugyanis nagy rajongó, és ha nem riaszt el ez a stílusú zene, akkor tuti, hogy Mansont fogsz hallgatni a könyv közben. Meg utána.