13

Az emberek szeretik a babonákat. Jó, ha van mitől félni. Valahogy ezt a következtetést vonom le, mert ha épp valami csoda folytán nincs semmi baj, fellélegezhet, akkor kitalál valamit. És ez nem feltétlenül a modern emberre értendő, hanem úgy cakli-pakli, mióta lett egy kis gógyink.

Mert ugye hány, meg hány világvége volt már, szerencsére mind túléltük. Ennyi tapasztalattal már meg sem fog kottyanni a majáké, ami bizony idén esedékes. Megunták tovább készíteni a naptárukat, mi meg ezért fogunk meghalni, ha esetleg valaki nem hallotta volna még: 2012 december 21.-én. Juuj.

Ha meg mégsem, akkor jövőre biztosan, végül is 2013 lesz... de két év múlva sem késő. Vagy azután. Vagy azután...
Félni kell még a fekete macskától is. Vigyáztam egy kis lurkóra két hetet, aki a tenyeremben is elfért, mert nehezen találtunk neki gazdát. Méghozzá azért, mert fekete volt, és úúúristeneste átharapja a gigám alapon senkinek nem kellett. Nembaj, esténként elaludt rajtam, aztán végül csak hazavitte valaki. :)
A csúnya és alattomos dolgok közé tartozik még a létra is - át ne menj alatta -, a tükrök - le ne ejtsd! -, VAGY épp egy fél oldalnyi anymenés, amit mailben kapsz, és tovább kell küldd, hogy a szerelmi életed, vagy szeretteid egészsége teljesen rendben legyen. Ja, és a 13-as szám.

Mondjuk, ha van olyan ember, aki attól fóbiázik, hogy egy kacsa figyeli állandóan, akkor miért ne lenne olyan, aki a 13-as számtól retteg. Készülj, mert van neve: triszkaidekafóbia.

Olvasom a Hohlbein páros könyvét - Tizenhárom -, és gondoltam kicsit szétnézek mit fogok megtudni erről a számról esetleg. Hát túl sokat nem, de amit találtam, azt megosztom, hátha valakit érdekel.
A kezdet talán a keresztényekhez köthető, mert ugye az utolsó vacsorán 13 személy volt, Jézus a 12 apostollal. Ehhez jöjjön akkor már a péntek, ami alapból szerencsétlen nap, mivel ezen a napon feszítették keresztre a Megváltót. Kész.
De az ókori rómaiak is a rombolás számának, jelképének tartották. A skandinávok Lokit a 13. istennek vélték, ő meg elég bosszúságot okozott mindenkinek (bár nekem az egyik kedvencem, bárki bármit is mondjon).
Azért is lehet baljós, mert egy évben 13 telihold van. Nna? Féltek már? Van még...

Jack the Ripper, Charles Manson és Theodore Bundy sorozatgyilkosok neve is 13 betűből áll. Ráadásul a templomos lovagrend elleni per is 1307 péntek 13-án történt.
A kedvencem Arnold Schönberg, egy oszták zeneszerző. Ő is traszkoidekafób volt. Kijelentette, hogy 76 éves korában ő meg fog halni, mert 7+6=13. Ez be is következett, de ha ez nem lenne elég 11:47-kor távozott, azzaz 13 perccel éjfél előtt, és ha összeadod az időpontok számait (1+1+4+7) akkor is 13 az eredmény. Ezek után nem meglepődni azon, hogy Schönberg 13-án született.

Ez annyira súlyos tud lenni, hogy rengeteg szállodában nincs 13-as szoba, inkább 12A - 12B. Egyes utasszállító repülőgépeken nincs 13-as üléssor. Felhőkarcolókban, magas épületekben kihagyják a 13. emeletet, ott nincsenek irodák, ott helyezik el a szellőztető rendszert, vagy valamit. Érdekes, hogy egy szám mennyire hatással van az emberekre. Csak be kell mesélni alaposan magadnak, és retteghetsz is.

Vannak más számok is, érdekességképp. Az olaszok a 17-től félnek, a japánok és a kínaiak pedig a 4-estől. A magyaroknak meg ugye van a heten, mint a gonoszok szólás, ami szintén baljóslatú szám. Csak nem sokan foglalkoznak vele, mesélőkön kívül :)

És itt kifogytam. Érdekesnek tartom a babonákat, rohadt jó ötletforrások tudnak lenni akár egy könyvhöz is. Pl. itt ugye a Tizenhárom, ahol a főszereplő kislány neve Thirteen, 13-án született, az orvosok, ápolók szerint 13 óra 13 perc 13 másodperckor, anyja a 13-as szobában feküdt, és a taxi, ami 13 nap múlva hazaszállította őket is a 13-as számot viselte. 13 hetes volt, mikor először nevetett, 13 hónapos és 13 napos, mikor megtette első lépéseit. Az egész életét körülöleli ez a szám, így kapta apjától a Thirteen becenevet is. De egyenlőre elég, majd ha befejeztem írok róla.

A legjobb... esküszöm, hogy tök véletlenül, de péntek 13-án kezdtem el olvasni a könyvet :D Másnap esett le, még örültem is neki :))

rajongás (álá ZeroFriends - In Flames)

Nno, legyen egy ilyen is, hogy megcsókolom egy bejegyzésen keresztül egy-egy kedvenc talpát. Egy kicsit a jelenlegi sablonról, és a fejlécről fogok beszélni.

Van egy olyan kollektíva, hogy ZeroFriends. Olyan fickókból áll, akik művészkednek, persze modern köntösben. Festenek, rajzolnak, műveiket pedig pólókra, ilyen-olyan tárgyakra nyomják, vagy épp bekeretezve árulják, és én biza - majd ha egyszer sok pénzem lesz - felvásárolnám az egész raktárukat, és a budi fölé is a logójukat ragasztgatnám.

Nem tudom, ösmerős-e nektek az In Flames? Gőzöm sincs 1-2 blogoson kívül, hogy miket hallgat, így nem lehetek benne biztos. Egy metál együttesről van szó, akik melodic death metalt szolgáltatnak, méghozzá a legjobbat, ami csak a Föld kerekén létezik. Mindig is szerettek újítani, sokan ezért is szeretik őket. Mert bár, ha egy teljesen új dalt hallasz tőlük, felismered őket, de tuti, hogy valami újítás lesz a nótában. És így jött Andersnek (ének) az ötlet, hogy ő biza' nem fog egy fotót, vagy egy photoshoppolt vérfürdőt a borítóra biggyeszteni, hanem valami eredetivel kápráztat el mindenkit. Így jött a képbe a ZeroFriends, ahol Dave Correia, és Alex Pardee meg is rajzolta az album-artot.

A fejlécben a bagyoly buksis haver az A Sense of Purpose album kulcsfigurája, én négy éve vagyok beledilizve, biggyesztgetem mindenhova, boldog születésnapomra még agyagból megformálva is megkaptam, örültem is neki becsületesen. :) Úgyhogy eljött az ideje, hogy a blogot is uralja. A homályos, háttérbe szoruló kép Alex Pardee munkája, a betűk is tőlük vannak. Az In Flames-eseknek készült az is.
A hattér pedig a régi, csak szürke, és sötétebb. Nagyon sokat bajlódtam azzal a fejléccel, mert sehogy sem akart úgy kinézni, ahogy én szerettem volna, de végül ebben egyeztünk meg. Photoshophoz nem értek, így ez komoly Paint, és Irfan View közreműködéssel készült :D

Nem tudom ki mennyire rajongója az ilyen stílusnak, de azoknak, akik szívlelik, itt még néhány kép: :)

Így ni, és akkor muzsika:

In Flames - Where the Dead Ships Dwell

In Flames - The Mirrors Truth

In Flames - My Sweet Shadow

- Alex Pardee weboldala -

- zerofriends weboldal -

unknown sejhaj.

Ők jöttek kölcsönbe velem haza. Meglátjuk mi lesz. Clive Barker állítólag istenkirály író, a Földmély titka első kötetét már olvastam, ő tetszett, a Tizenháromról nem tudok semmit, fülszöveget sem olvastam, úgyhogy megyek molyra leskelődni. :)

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

A slágerek slágere most a Hunger Games, lévén, hogy megjelent a film is, meg minden, sejhaj, mindenki tudja miről van szó. Vigyázat, államtitkokat közlök a továbbiakban, mint pl.:

- egy trilógiáról van szó
- műfaja disztópia
- YA - young adult kategória (felnövünk fiatalon, és ilyeneket olvasunk)
- jó

Bár szinte mindenki olvasta már - blogos társak 80%-a biztosan, így ez tudatba van égve, de Katniss Everdeen a főhős. Apja meghalt még rég, anyjával, és húgával élnek túl a Kapitólium - a nagyhatalom - keze alatt. Létezik egy olyan dolog, hogy az Éhezők Viadala, ami azt jelenti, hogy fognak gyerekeket, belökik őket egy olyan terepre, ahol mindenki mindenki ellensége. Egymást kell lekaszabolják, mert a végén csak egyikük élheti túl. Tetszik, nem tetszik, muszáj. Mindez egy valóság-show tulajdonképpen a népnek, mert nézik a tévében, szurkolnak, meg minden. És így elég nagyjából ahhoz, hogy valami halvány fogalma legyen egy olyan embernek az egészről, akinek mindez újdonság.

Collins nagyon jól tud írni. Jól kitalált világ, helyén van a történet, és ami a legjobb, hogy a kezedbe ragad a könyv. Minden fejezet végén pofán csap valamivel, és muszáj tovább olvasnod, hogy megtudd, mi lesz a történések további menete. Pörög a történet, otthonosan mozogsz a világban, mert bár egész-komplex, nem bonyolult megérteni, hogy mi- hogyan működik.

Sokakat idegesít Katniss, vagy Peeta (ő a társa, együtt harcolnak a Viadalon). Van ugye ez a szerelmi háromszög ága a történetnek, ami mellékes. Nem Twilight. Kicsit sem. Be is rágtam, mikor a film előzetesének kommentjeinél YouTube-on sokan elkezdtek 'Team Peeta - Team Gale' harcot kezdeményezni. Apropó, nekem Meyer nem ajánlgasson könyvet, még jó, hogy csak később vettem észre a borítón a szavait, mert lehet emiatt hagytam volna ki.

Állítólag a film rendben van. Természetesen vannak benne lyukak, de nem létezik olyan film, ami 100-asan egyezik a könyvével. Az effektek jók, a színészekkel senkinek nincs baja, nem csináltak belőle Alkonyatot. Meg szeretném nézni, már úgyis kivégeztem mind a három könyvet, nem fog zavarni, hogy esetlegesen az én fejemben levő arcai a karaktereknek lecserélődnek a filmesekével. Már Harry Pottert sem tudok úgy olvasni, hogy ne Radcliffe, vagy Rupert Grint mozogjon a lapokon, az sem zavar.

Nem igazán tudom mit mondjak még. Élveztem, bár szerintem a harmadik kötet kicsit már vesztett a varázsból. Nincs bajom a végével. Jó az úgy, bár azt hittem vigyorgósabb lesz a zárlat. Ott a bajom, hogy kicsit el volt nyújtva a készülődés a fináléra. Lehetett volna pörgősebb, vagy akár rövidebb, nem tudom. Így is jó volt, csak bökdösött belülről a kisördög, hogy unjam már kicsit. Nem hagytam magam.

Szóóóóóóóóóuval, tessék nyugodtan olvasni. Oké, hogy a csapból is ez folyik jelenleg, de azt mondom, hogy ez az a kategória, amikor lehet még mama is egyetért, hogy vesszen a Kapitólium, de ez teljesen rendben van. Nem ok nélkül híres, élvezetes kikapcsolódás. :)

Nem tudom Az írónőnek van-e még valami irománya az angol könyvpiacon, de legyen már. Kíváncsi vagyok, mit tud még. Meggyőzött.

... 5 perccel később azt mondja a wiki, hogy van ott még könyv. Olyan, hogy Underland Chronicles 5 kötettel, és még két könyv, amik egyedül állnak, ha jól gondolom. Szóval jöhet egy fordítás, lesz rá vevő szerintem. És még utolsó szó jogán felétek fordulok, legyetek kegyesek, és súgjatok nekem még ilyen könyveket. Úgy elvagyok velük egy pár napot, és csak úgy a sok közül nehezen szűröm le, mi az igazán jó.

zÜnnep

Pálinkában, pihenésben, sörben - borban, barátokban, minden jóban gazdag legyen mindenki!

Na meg könyvben, csak így a molyoknak :)

Ki ez, mi ez?

Újra játszom. Most épp mit olvasok? :)

Egy folytatásról - második kötetről - van szó. Azon kevesekhez szólok, akik olvasgatnak engem: egyik új kedvenc író műve. Fantasy, de nem a tömeg-fantasy fajtából (nem mintha azzal bármi baj lenne). A főszereplő egy fiú, az ő tanulását, fejlődését, belső- külső harcait ismerhetjük meg 3 nap lefolyása alatt. Könnyű lesz ;)

Már ha itt vagyok, szólok arról is, hogy befejeztem az Éhezők Viadalát. Hamarosan összeszedem magam, és megírom a bejegyzést is róla. Nehezen ülök neki, mert elég macerásan írok sorozatról, mindig kifelejtek valamit, és törlök mindent.

Egyébként, aki még nem olvasta volna a bizonyos - ? - könyvet, bátran, bátran! Eeeejj, de jó :D

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Alexia Tarabotti vénkisasszonynak számít, a cirka 25 évével. Anyja szerint túl barna a bőre, nagy az orra, és különben is, mi az már, hogy olvasott, és nem egy buta csitri, aki a főurak láttán meghunyászkodva legyezi magát a csipke-legyezőjével? Persze, hogy nem kell senkinek. Alexiát ez viszont nem igazán zavarja. Még az sem böki a csőrét túlságosan, hogy nincsen neki lelke. Elvan ő magának a XIX. századi, Londonban, ahol a természetfölötti (vámpírok, vérfarkasok, szellemek) létezése bizonyított, elfogadott tény. Immár nem a félelem, rettegés megtestesítői.

Így nem meglepő, hogy a könyv elején zajló bálon Alexia nem mást, mint egy vámpírt döf szíven, teljesen véletlenül. A vámpír meghal, tömeg becsődül, és jönnek is a kérdések: a vámpír melyik bolyhoz tartozott, és ki alkotta? És így tovább sok-sok kisebb-nagyobb rejtélyt kell kideríteni, úgyhogy be is indul a regény. Nem szeretném végig mesélni.

Valószínű, hogy soha nem olvasom el ezt a könyvet, ha nincs ez a recenzió dolog. Annyit láttam, hogy mi a címe, a borítót meg sem lestem, elkértem. Aztán míg elvoltam egy másik könyv befejezésével, jött egy-két értékelés. Méghozzá olyan is, hogy csak lányoknak. Höhö, na, mondom, beválogattam... úgyhogy sandítottam rá, de végül beleolvastam, aminek az lett a vége, hogy elolvastam. Kész, vége, mondom is, szerintem - nekem milyen.

A világ tetszett. Szeretem a viktorinánus kori történeteket. Enyhe steampunk szaga is van a könyvnek, de nem túlnyomó, épp csak észreveszed, aztán szevasz, majd később bekukkant újra egy csöppet.
A karakterek nagyon a helyén vannak. Viccesek, szeleburdik, őrültek, buták, okosak, elegánsak, van itt minden, amit a XIX. századi London csak magába fogadhat. Alexia alakja emlékeztetett kicsit Thanira (J. Goldenlane... valaki szereti?). Szemtelen, nem csinál maga alá egy kis izgalomtól, úgy odaszól, hogy arról koldúlsz, aztán megigazítja terebélyes domborulatait, és semmi szégyen nélkül billeg tovább a dolgára. Na, jó, nem igazgatja magát non-stop, innen is látszik, hogy inkább leányoknak íródott itt az egész mindenség. (vissza térek, pillanat)
Kedvenc szereplő Lyall, Floote és Lord Akeldama. Lyall és Floote nekem tipikus Wodehouse szereplő, mint Jeeves. Mindig tudják mi a teendő, és mindig ott vannak, ha szükség van rájuk. Van humoruk, bár nem igazán kecsegtetik, ha mégis, akkor viszont nagyon hálás vagy nekik érte.

Egyes részeknél felöltött bennem Durrell és Wodehouse neve. Mert a helyzet, vagy egy szereplő annyira emlékeztetett, hogy az már nem szembe ötlik. Erre a könyv végén található interjúban az írónő felsorolja őket (Jane Austen társaságában) példaképeinek. Királyság tudtam én! :)

Szóval a történet, a világ, helyszín, az írónő humora, a nyelvezet, minden a helyén van, és nekem ez így elég is lett volna, de itt ugrik a majom a kútba. Mert ez a könyv tényleg a női közönségnek íródott. Ugyanis belép a képbe Lord Maccon, az alfa-hím vérfarkas, akinek egy válvonásától is megmozdul minden izma a felsőtestén. Kb. 100 oldal után belép az erotika, itt-ott bedugja az orrát, és tartózkodik néhány oldalon keresztül. A leírások többsége a női öltözet fodrát-bodrát tagolja, amiknek a felét sem értettem, lévén gőzőm sincs az ötödik alsószoknya elnevezéséről, vagy a cicifix régies nevéről. Most ezek csak példák, mert tényleg nem jegyeztem meg a szavakat, nem néztem utánnuk. Alexia gyakran igazgatott valami ruhaneműt magán, de ugyanúgy igazgathatja, ha tudom mi az, ha nem.
Mindezekért egy kicsit kárpótolt az, hogy Alexia testzuhataga is szépen le van írva ott, ahol kell, de mégsem ez teszi a lényeges részt a latba.

Szóval, hölgyek, bátran, bátran, nem fogtok benne hibát találni!
Uraim, elvtársaim, csak akkor, ha nagyon nincs más. Szórakozni lehet rajta, de találunk mi magunknak száz meg száz olyan könyvet, ami nem a nők erotikára való vágyait készül kielégíteni.

Meg nem bántam, hogy elolvastam, legalább tudom, hogy milyen. Folytatni nem fogom a sorozatot, mert ugye az, ha minden igaz 4 kötetes. Ja, és ha sok a borítón a rózsaszín, és esernyős hölgyemény nézi a nagylábújját rajta, akkor nagy az esély, hogy a célközönség nem én vagyok. Nem kell mindent erőltetni. :)

Április 21-én lesz Könyvfesztivál, ahol az írónő 14:00 - 15:00 között dedikál a Könyvmolyképző standnál!

(És most elvonulok fát vágni, vagy vadászni, vagy valami, csak, hogy jobban érezzem magam :))