van hipótok?

  "- Halló? - szólt a kagylóba vidáman. - Szervusz, Alan! Hogy vagy?... Akkor jó.
    Mosolyogva hallgatott egy darabig, de ha akkor kinéz a hall tükrébe, sikoltozásra kész asszonyt lát. Szerencsére nem leste a tükörképét.
   - Megvagyok, Alan - válaszolta. - Jól megvagyok."

Mert mindig, mindenki jól van :)

(Ja, Stephen King: Hasznos Holmik)

'Sakkor erről ez jut eszembe:

"Műszerekkel mérem, a nagy közömbösséget,
Túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények.
Az otthon nevű részen, a panelrengetegben,
Embergépek élnek zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva.
Kattanásig húzva a szívüknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
Masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának, minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak.
De kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból,
És dobhártyák szakadnak szét az ordítástól.

Egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának, minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig.
Mossuk le hipóval, súroljuk még addig,
Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem.
A sebek behegednek és kicsorbul a késem."

Vad Fruttik - Embergép

J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone (Harry Potter és a Bölcsek Köve)

Ha valamiről azt mondom, hogy mindenki hallott róla, akkor Harry Potter mindenképp megy a listára. Bár a valódi célközönség az ifjú társadalom, életkortól függetlenül mindenki látott már legalább egy részletet az egyik filmből, szerintem még nagymuter is - muter szereti.

Mondjuk ami az ideális életkort illeti, ha létezik ilyen egyeltalán, akkor valahogy pont úgy a jó, hogy Harryvel egy cipőben járj életkor szempontból. Szerintem.

Mert ha kölyökként veszed kézbe az első kötetet, szivárványt hánysz, és köszönsz is el a korai lefekvéstől, míg be nem fejezed. Abba a dologba, hogy manapság mikor dőlnek le a kölykök, nem megyek bele... abba, hogy olvasnak-e, ráadásul Harry Pottert, mégúgysem.

Lefordítom, az eddigi mondandóm lényegét: nem szükséges elmondanom, miről szól. Úgyis tudod. 

Tavaly nyáron rámjött, hogy HP kell, így elolvastam a 6. kötetet, újra, és ejdejó volt. Idén nyáron meg minden ott kezdődött, hogy egyik májfrendem belecsapott a lecsóba, hogy akkor itt az idő megnézni a filmeket, én meg akkor előkaptam az első kötetet, mert nehogymár kimaradjak valamiből. De, ezennel, valamilyen csoda folytán rászántam magam, hogy angolul olvassam, de ne kapjam elő 5 oldal után a magyart kiadást, hanem végig idegenül olvasni. Kidüllesztem mellkasom, és bátran jelentem: elolvastam első könyvemet angolul. Az nem lényeges, hogy már szinte fújom kívülről, tehát ha nem is értettem valamit, úgyis tudtam mi van ott. Viszont becsületesen kiírtam fél oldalnyi szót, amivel sehogysem tudtam megbirkózni.

Ha valaki esetleg szeretne angolul, de még eddig valahogy nem, és esetleg szóba jöhet Potter, akkor nyugodtan. Ha egy-két szót nem is értesz, simán ki lehet következtetni, mert a nyelvezet nem bonyolult. Én annyira bátor vagyok, hogy a másodikat is angolul kezdtem el. Nemazért, hogy keménykedjek, de azért, valljuk be... nagy fenegyerek lettem :)))) (nemhogy valaki komolyan vesz!)

Nna. Még anno sikerült kölyökként megismerkedni Potterrel, és nagyon odavoltam érte. Várni kellett néhány kötet után a megjelenésekre, azt hiszem a negyedik akkor még váratott magára, úgyhogy óriási izgalomban voltam, mikor jött a hír, hogy megjelenik. Emlékszem, rohadt nagy fejfájással ütöttem fel, de legalább az első fejezetet végig kellett futni, mielőtt gyógyító horkolásba kezdtem. Aztán az ötödiknél felkeltem kicsit korábban, hogy legalább még egy fejezet lemehessen, mielőtt iskolába megyek, muter rosszalló nézését semmibe véve. Félévi dolgozatokra persze nem volt idő tanulni, mert pont akkor kaptam kölcsön, kizárólag pár napra a könyvet, s persze az volt az érdekesebb...

Mindezzel nem vagyok egyedül. Óriási felhajtás volt a kötetek megjelenése, éjfélkor kezdték árusítani őket Angliában, meg itt-ott, én emg néztem a TV-ben irigykedve, hogy vigyorognak a kölykök, mert nekik már emgvan az új Potter könyv.

Potter sikere abban rejlik, hogy mindenki szeret elvarázsolódni, kuncogni, izgulni, hátrahagyva saját baját. Ezért szeretik a felnőttek is, a kicsik is, a huszonévesek is. És ezért van pl kiadva komolyabb, felnőtteknek nem kínos borítóval is (magyarul sem ártana!), amiket szépen ide biggyesztek most, mert az úgy kúúúlabb :) 

Ami a filmeket illeti, szerintem azok is teljesen rendben vannak. Persze, a könyv a jobb, de most, ahogy belenéztem az első részbe olvasás után, még jó néhány párbeszéd is megegyezik a könyvével. Ahogy haladnak előre a részekkel persze elég sok dolgot kihagynak, megváltoztatnak, de hát nem igazán lehet egy filmbe belenyomni 500-600 oldalt, amik tele vannak akcióval.

Ja, van amúgy egy kis fél órás dokumentumfilm Rowlinggal. Visszamegy a kávézóba, a lakásba, ahol írta az első kötetet, elmondja milyen nehezen éltek lányával egyik napról a másikra, míg be nem robbant a könyv sikere. Ha valaki rajongó, biztos megnézi, akinek csak egy jó film/könyv, azt nem hiszem, hogy érdekelné. Csak mondom.

Nna... van Potter bejegyzésem.

Edevis amen ahze erkyt docr amen

Említettem már, hogy újra Pottert olvasok. Teljesen bele tudok süppedni, az a bizonyos kabátkönyv kategória számomra, na de nem beszélni róla előre, szeretném megírni majd az első Potter-bejegyzésem.

Szóval, eljutottam így még csipásan ahhoz a részhez, mikor Harry a könyvtárból menekülve betéved a terembe, ahol Edevis tükre rejtőzködik. Mindig is egy nagyon jó kis résznek tartottam, még kölyökként is megfogott valamennyire, de most teljesen együtt tudtam érezni Harryvel (ilyen egy jól megírt egy könyv). Megszorongatta a kis lelkem az a bizonyos fél oldal, és még hátra van egy rész, mikor Dumbledore-ral beszélgetnek majd a tükörről, de jó lesz.

Nektek van olyan rész, akár Harry Potterből, már akkor, vagy teljesen más könyvből, amire rá tudtok mutatni, hogy na, ez igen, ez itt a kedvenc részem? Ami nagyon megnevettetett, vagy könnyorkánt fakasztott, akár csak tényleg, érezni tudtátok a leírt szavakat...

Nekem most hirtelen nem jut eszembe más, mert nem gondolkoztam rajta, de ezt most nagyon tüdőn vágott, úgyhogy megosztom.

szösz

Sokszor olvasok újra könyveket, nézek újra sorozatokat, hallgatok egy albumot addig, míg már muter is ismeri a gitár és a dobszólót is, sőt, nem kizárt, hogy a szomszéd is. És ezt rohadtul tudom élvezni.

Jók az új dolgok, de úgy vagyok vele, hogy ha egyszer valami nagyon jó volt, akkor másodjára is ugyanolyan, ha nem még- jobb. Ezért néztem most meg kb. huszadjára a Jóbarátokat, és ezért nem sajnálom az időt megvonni egy új könyvtől, és újraolvasni a Harry Potter első kötetét, és a Gyűrű Szövetségét sem. (Harry Potter most, először angolul... véééégre rászántam magam).

Az ismert környezetbe mindig jó visszatérni. Megnyugtató, mintha újra elmennél egy baráthoz hetek után, és alapból kapcsolsz is ki.

Tudom, hogy sok blogos nem híve az újraolvasásnak, merthogy annyi- meg annyi új könyv van, de ki- hogy áll hozzá. Én újra azt az időszakomat élem, amikor szinte semmi sem tetszik, és folyamatosan új könyvbe kezdek, persze be nem fejezem. Úgyhogy ilyenkor talán jobb is, ha régi kedvenceket veszek elő.

Apropó, Harry Potter. Ti észleltétek, hogy ciki (de nem szeretem ezt a szót) szeretni a Harry Pottert? Mint ahogy ciki olvasni is itt-ott. 'Sakkor újra ide lyukadtunk ki, hogy miazmááá, hogy olvasol? Harciasabb molyok ilyenkor beindulnak, hogy nehogymár én legyek a hülye, mert kézbe kapok egy könyvet, és mi hülyézzük le a másikat a végkifejletben. DE, megvan ennek a rosszabb oldala is. Futottam bele olyanba, hogy egy rendszeresen olvasó valaki mindenkit hülyének nézett, aki nem olvas. Mert az olyanoknak nincs semmi gógyijuk, nincs szókincsük, hülyék, nem tudnak semmit. Höhö... álljunkcsakmeg.

Az olvasás sem jelent mindent. Attól, hogy én elolvasok x fantasy könyvet, rohadtul nem leszek okosabb senkinél. Ismerek olyanokat, akik nem szeretnek olvasni, mégis sokkal értelmesebb emberek, sokkal szebben használják a nyelvet, mint akármelyik könyvkukac. Őket más dolgok kapcsolják ki, éééésakkormivan?

Kicsit most ez olyan, mint Nita bejegyzése, hogy mindenki azt olvas, amit akar. Mindenki azzal kapcsolja ki magát, amivel akarja. Ne ítélkezzünk már non-stop. Lehet, sőt, kell is legyen saját véleményed, amit hangoztatni is lehet, nyugodt szívvel. Pl. szerintem ez a Fifty Shades of Grey egy baromság. De ettől még senkit nem fogok hülyének nézni, csak azért, mert ő elolvasta, szereti, esetlegesen még a kedvenc könyve is. Ez olyan, mintha csak azokat az embereket nézném normálisnak, akik két gömbre kötik a cipőfűzőjüket...

Kicsit most olyan voltam, mint egy bizonyos író... ragozom a semmit. Node annyi baj legyen. Abba is hagytam. (visszaolvasva a nap szava az olyan... de lusta vagyok átírni; nem olyan nagy baj az:)

Drugs Bunny: A sárga kapszula

Elég gyakori, hogy valaki nincs megelégedve a testével, a súlyával, a sörhassal, a kondíciójával. Lehet az nő, vagy férfi. Annyi, hogy a hölgyeknél nagyobb a probléma, mert ugye ők folyamatosan fogyni akarnak, feszesebb combokat, formásabb feneket, lapos hasat. Mindezt persze anélkül, hogy valamit tegyen érte. 

AKINEK NEM INGE... (jobb elmondani így előre :)

Tele ugye a net, a TV, és a sok WC-papír magazin az ilyen-olyan sztárdiétákkal. Na, ha elolvasod ezt a könyvet, megtudod, azok mennyit érnek. Szart se.

Egyél csak gyümölcsöt; ne egyél, csak kizárólag levest; ne igyál, csak vizet... éééééés két hét alatt ragyogni fogsz. Vágom az ilyesmiket, mert két évig leányzó volt a lakótársam (egy évig kettő is), és ő(k) próbálgattak ezt-azt. Persze mind hatástalan volt.

Nnnamost nem akarom elmondani röviden, hogy mit kell tenni, és mit is jelent egy normális edzés, milyen az egészséges, normális étrend, ami segíti a normális alak, kondíció kidolgozását, mert akkor fölösleges elolvasni utána a könyvet. Rövid, tele infókkal, nem hülyeségekkel, és még humoros is itt-ott.

Rengeteg buta tévhitet eloszlat, lévén, hogy nem egy Norbi update könyv, hanem egy testépítőé, egy olyan emberé, aki nem a médiában maradás miatt ad ki könyvet, hanem azért, hogy tájékoztasson, segítséget nyújtson, mind a kezdőknek, mind a haladóknak (ha rászorulnak). Ahhoz, hogy lefogyj, stb. meg kell változtasd az étrended, a felfogásod, edzened - sportolnod kell. Anélkül nem érsz el semmit. Lehet, hogy súlyt veszítesz a koplalással, vagy a buta fogyasztóteával, esetleg valamilyen tablettával, de az nem feltétlenül azt jelenti, hogy azt veszíted el, amit akarsz, a zsírt. Hanem az izmot. Roncsolod a belső szerveid. Néhány kiló mínusz, de mozgás nélkül úgyis visszaszeded, és még egészségtelen is leszel.

Bár testépítő írta, nem csak akkor nyújt segítő kezet ez a néhány oldal, ha te is ezt a példát szeretnéd követni, versenyekre akarsz járni. Fogyni, izmot felszedni, egészségesen élni tanít meg. Ha hiszel neki, és akarod, vagy hajlandó vagy a változtatásokra. Én most tök komolyan gondolom, hogy összeszedem magam, és nekiállok így élni, és nem napi egyszer zabálni, aztán a székben fetrengeni, mert annyira tele vagyok, hogy instenmegments, hogy innen felálljak. Ezt műveltem, nem másról beszélek, hanem magamról.

Én annyira élveztem olvasni, hogy azt mondom, akkor is megéri, ha nem tervezel súlyzókkal edzeni, fogyni, csak szeretnéd megérteni mi is ez. Miről szól, és mi a helyes útvonal. Nem árt elfelejteni a szteroidozást, és a hülye "mit szecc'?" kérdéset sem. Ha valaki sok izommal rendelkezik, nem azt jelenti feltétlenül, hogy telenyomja magát a sok marhasággal, hanem lehet az sok év komoly munkája is. Persze kivételek mindig vannak, de ne mindig a hülyeség határozza már meg az életünket.

Rendhagyó könyv az eddigi olvasmányaimhoz képest, de most épp ez a téma érdekelt, és egy jóbarát (:D) azt mondta, ezt érdemes. A könyv megvásárolható természetesen könyves oldalakról, vagy egyenesen a sajátjáról, de ingyen is letöltheted, teljesen legálisan, csak regisztrálnod kell a http://shop.builder.hu/-ra, és kész.

 - http://www.sargakapszula.hu/ -

A hét főbűn

Most botlottam bele facebookon. 

Corey Taylor, a SlipKnot és a Stone Sour énekese könyvet írt Seven Deadly Sins címmel. Nem tudom, ki mennyire ismeri, hallgatja, szereti őket/őt, de hátha akad valaki, akit érdekel.

A könyv önéletrajzi ihletésű. Központban, ahogy a cím is enyhén sugallja, a hét főbűn áll, Corey szemszögéből. De nem írom át, hanem lelopom a metalworld-blogról Corey átfordított szavait, tessék parancsolni:

"A hét főbűnről szól, valamint arról, hogy miért is nem gondolom mindegyikőjüket bűnnek. Ezek csak emberi tulajdonságok. Emberi hibák és olyan dolgok, amiket mind megtapasztalunk. Nekem ezek csak a humanitás részei. A könyvben történeteket mesélek el a múltamból az én sötét és komoly humorommal vegyítve. Eléggé izgatott vagyok a kiadás miatt."

"Már régóta akartam írni egy könyvet, de mióta Tom, Dick és Harry is írtak egy önéletrajzot, én nem akartam ugyanezt csinálni. Úgy állok hozzá az íráshoz, mint a zenéhez: nem akarom azt csinálni, amit valaki más is csinál."

Jelentem, jelenleg teljesen be vagyok zsongva :)) Rég Slipknot rajongó vagyok, a Stone Sourban is követtem Coreyt, mert naaagyon tud a fickó. Mindeféle téren, ami a zenét illeti... ééés akkor tessék, itt egy könyv is tőle. Fúú... nagyon kell most nekem. Kb. ezzel tudom majd rávenni magam az angol nyelvű olvasásra, mert a téma is nagyon érdekel.

Hangoskönyv formában is megjelent, természetesen Corey olvasta fel. Annyi pluszt nyújt a hallgatható forma, hogy állítólag plusz tartalom található rajta... na, nemtom, én boldog lennék csak a könyvvel is.  

- ízelítő -

- Slipknot - Left Behind - 

- Slipknot - Snuff - 

- Stone Sour - Say You'll Haunt Me -