szösz

Sokszor olvasok újra könyveket, nézek újra sorozatokat, hallgatok egy albumot addig, míg már muter is ismeri a gitár és a dobszólót is, sőt, nem kizárt, hogy a szomszéd is. És ezt rohadtul tudom élvezni.

Jók az új dolgok, de úgy vagyok vele, hogy ha egyszer valami nagyon jó volt, akkor másodjára is ugyanolyan, ha nem még- jobb. Ezért néztem most meg kb. huszadjára a Jóbarátokat, és ezért nem sajnálom az időt megvonni egy új könyvtől, és újraolvasni a Harry Potter első kötetét, és a Gyűrű Szövetségét sem. (Harry Potter most, először angolul... véééégre rászántam magam).

Az ismert környezetbe mindig jó visszatérni. Megnyugtató, mintha újra elmennél egy baráthoz hetek után, és alapból kapcsolsz is ki.

Tudom, hogy sok blogos nem híve az újraolvasásnak, merthogy annyi- meg annyi új könyv van, de ki- hogy áll hozzá. Én újra azt az időszakomat élem, amikor szinte semmi sem tetszik, és folyamatosan új könyvbe kezdek, persze be nem fejezem. Úgyhogy ilyenkor talán jobb is, ha régi kedvenceket veszek elő.

Apropó, Harry Potter. Ti észleltétek, hogy ciki (de nem szeretem ezt a szót) szeretni a Harry Pottert? Mint ahogy ciki olvasni is itt-ott. 'Sakkor újra ide lyukadtunk ki, hogy miazmááá, hogy olvasol? Harciasabb molyok ilyenkor beindulnak, hogy nehogymár én legyek a hülye, mert kézbe kapok egy könyvet, és mi hülyézzük le a másikat a végkifejletben. DE, megvan ennek a rosszabb oldala is. Futottam bele olyanba, hogy egy rendszeresen olvasó valaki mindenkit hülyének nézett, aki nem olvas. Mert az olyanoknak nincs semmi gógyijuk, nincs szókincsük, hülyék, nem tudnak semmit. Höhö... álljunkcsakmeg.

Az olvasás sem jelent mindent. Attól, hogy én elolvasok x fantasy könyvet, rohadtul nem leszek okosabb senkinél. Ismerek olyanokat, akik nem szeretnek olvasni, mégis sokkal értelmesebb emberek, sokkal szebben használják a nyelvet, mint akármelyik könyvkukac. Őket más dolgok kapcsolják ki, éééésakkormivan?

Kicsit most ez olyan, mint Nita bejegyzése, hogy mindenki azt olvas, amit akar. Mindenki azzal kapcsolja ki magát, amivel akarja. Ne ítélkezzünk már non-stop. Lehet, sőt, kell is legyen saját véleményed, amit hangoztatni is lehet, nyugodt szívvel. Pl. szerintem ez a Fifty Shades of Grey egy baromság. De ettől még senkit nem fogok hülyének nézni, csak azért, mert ő elolvasta, szereti, esetlegesen még a kedvenc könyve is. Ez olyan, mintha csak azokat az embereket nézném normálisnak, akik két gömbre kötik a cipőfűzőjüket...

Kicsit most olyan voltam, mint egy bizonyos író... ragozom a semmit. Node annyi baj legyen. Abba is hagytam. (visszaolvasva a nap szava az olyan... de lusta vagyok átírni; nem olyan nagy baj az:)

Drugs Bunny: A sárga kapszula

Elég gyakori, hogy valaki nincs megelégedve a testével, a súlyával, a sörhassal, a kondíciójával. Lehet az nő, vagy férfi. Annyi, hogy a hölgyeknél nagyobb a probléma, mert ugye ők folyamatosan fogyni akarnak, feszesebb combokat, formásabb feneket, lapos hasat. Mindezt persze anélkül, hogy valamit tegyen érte. 

AKINEK NEM INGE... (jobb elmondani így előre :)

Tele ugye a net, a TV, és a sok WC-papír magazin az ilyen-olyan sztárdiétákkal. Na, ha elolvasod ezt a könyvet, megtudod, azok mennyit érnek. Szart se.

Egyél csak gyümölcsöt; ne egyél, csak kizárólag levest; ne igyál, csak vizet... éééééés két hét alatt ragyogni fogsz. Vágom az ilyesmiket, mert két évig leányzó volt a lakótársam (egy évig kettő is), és ő(k) próbálgattak ezt-azt. Persze mind hatástalan volt.

Nnnamost nem akarom elmondani röviden, hogy mit kell tenni, és mit is jelent egy normális edzés, milyen az egészséges, normális étrend, ami segíti a normális alak, kondíció kidolgozását, mert akkor fölösleges elolvasni utána a könyvet. Rövid, tele infókkal, nem hülyeségekkel, és még humoros is itt-ott.

Rengeteg buta tévhitet eloszlat, lévén, hogy nem egy Norbi update könyv, hanem egy testépítőé, egy olyan emberé, aki nem a médiában maradás miatt ad ki könyvet, hanem azért, hogy tájékoztasson, segítséget nyújtson, mind a kezdőknek, mind a haladóknak (ha rászorulnak). Ahhoz, hogy lefogyj, stb. meg kell változtasd az étrended, a felfogásod, edzened - sportolnod kell. Anélkül nem érsz el semmit. Lehet, hogy súlyt veszítesz a koplalással, vagy a buta fogyasztóteával, esetleg valamilyen tablettával, de az nem feltétlenül azt jelenti, hogy azt veszíted el, amit akarsz, a zsírt. Hanem az izmot. Roncsolod a belső szerveid. Néhány kiló mínusz, de mozgás nélkül úgyis visszaszeded, és még egészségtelen is leszel.

Bár testépítő írta, nem csak akkor nyújt segítő kezet ez a néhány oldal, ha te is ezt a példát szeretnéd követni, versenyekre akarsz járni. Fogyni, izmot felszedni, egészségesen élni tanít meg. Ha hiszel neki, és akarod, vagy hajlandó vagy a változtatásokra. Én most tök komolyan gondolom, hogy összeszedem magam, és nekiállok így élni, és nem napi egyszer zabálni, aztán a székben fetrengeni, mert annyira tele vagyok, hogy instenmegments, hogy innen felálljak. Ezt műveltem, nem másról beszélek, hanem magamról.

Én annyira élveztem olvasni, hogy azt mondom, akkor is megéri, ha nem tervezel súlyzókkal edzeni, fogyni, csak szeretnéd megérteni mi is ez. Miről szól, és mi a helyes útvonal. Nem árt elfelejteni a szteroidozást, és a hülye "mit szecc'?" kérdéset sem. Ha valaki sok izommal rendelkezik, nem azt jelenti feltétlenül, hogy telenyomja magát a sok marhasággal, hanem lehet az sok év komoly munkája is. Persze kivételek mindig vannak, de ne mindig a hülyeség határozza már meg az életünket.

Rendhagyó könyv az eddigi olvasmányaimhoz képest, de most épp ez a téma érdekelt, és egy jóbarát (:D) azt mondta, ezt érdemes. A könyv megvásárolható természetesen könyves oldalakról, vagy egyenesen a sajátjáról, de ingyen is letöltheted, teljesen legálisan, csak regisztrálnod kell a http://shop.builder.hu/-ra, és kész.

 - http://www.sargakapszula.hu/ -

A hét főbűn

Most botlottam bele facebookon. 

Corey Taylor, a SlipKnot és a Stone Sour énekese könyvet írt Seven Deadly Sins címmel. Nem tudom, ki mennyire ismeri, hallgatja, szereti őket/őt, de hátha akad valaki, akit érdekel.

A könyv önéletrajzi ihletésű. Központban, ahogy a cím is enyhén sugallja, a hét főbűn áll, Corey szemszögéből. De nem írom át, hanem lelopom a metalworld-blogról Corey átfordított szavait, tessék parancsolni:

"A hét főbűnről szól, valamint arról, hogy miért is nem gondolom mindegyikőjüket bűnnek. Ezek csak emberi tulajdonságok. Emberi hibák és olyan dolgok, amiket mind megtapasztalunk. Nekem ezek csak a humanitás részei. A könyvben történeteket mesélek el a múltamból az én sötét és komoly humorommal vegyítve. Eléggé izgatott vagyok a kiadás miatt."

"Már régóta akartam írni egy könyvet, de mióta Tom, Dick és Harry is írtak egy önéletrajzot, én nem akartam ugyanezt csinálni. Úgy állok hozzá az íráshoz, mint a zenéhez: nem akarom azt csinálni, amit valaki más is csinál."

Jelentem, jelenleg teljesen be vagyok zsongva :)) Rég Slipknot rajongó vagyok, a Stone Sourban is követtem Coreyt, mert naaagyon tud a fickó. Mindeféle téren, ami a zenét illeti... ééés akkor tessék, itt egy könyv is tőle. Fúú... nagyon kell most nekem. Kb. ezzel tudom majd rávenni magam az angol nyelvű olvasásra, mert a téma is nagyon érdekel.

Hangoskönyv formában is megjelent, természetesen Corey olvasta fel. Annyi pluszt nyújt a hallgatható forma, hogy állítólag plusz tartalom található rajta... na, nemtom, én boldog lennék csak a könyvvel is.  

- ízelítő -

- Slipknot - Left Behind - 

- Slipknot - Snuff - 

- Stone Sour - Say You'll Haunt Me -

One Week - Egy hét

Rég nem jelentkeztem. Nem fejeztem be semmit, csak sorra kezdtem a könyveket, így nem is volt miről. De most nekiültem valaminek, úgyhogy majd jövök becsületes könyves bejegyzéssel, addigis itt egy rég tervezett post. Újabb film kerül fel a polcra, hátha meghozom mások kedvét is hozzá.

Lehangoló, tudom, de képzeld el, hogy elájulsz, összeesel, bevisznek a kórházba és mikor magadhoz térsz, azt a hírtkapod, hogy rákod van. Végső stádium. Megpróbálhatod a kezelést, mert ugye a remény hal meg utóljára, de csupán egy heted van hátra.

Te mit tennél? Elmondanád valakinek? Befeküdnél a kemónak, és végigzombiznád az utolsó napjaid, vagy inkább olyasvalaminek adnád a fejed, ami boldoggá teszi azokat? Persze, lehet, hogy hatni fognak a gyógyszerek, de ezt már te döntöd el: mennyire vagy optimista, vagy mennyire hiszel az orvostudományban - akár a csodákban.

No, itt egy film, ami erről szól. Ben Tyler döntéséről. Ő így éli meg azt a bizonyos hetet. Vesz egy motrot, és uccu neki...

Nem mondok többet az eseményekről, legyen minden új, ha esetleg valaki megnézi.

Vannak olyan filmek, amik végezetével, az utolsó képkockák után csak bámulod a stáblistát, és hallgatod a záró dalokat. Na, nekem ilyen volt a One Week. Nem kell feltétlenül vígjátékot, vagy mittudomén milyen vidám filmet nézni ahhoz, hogy jó kedv, élni akarás kerekedjen. Legalábbis szerintem. Igaz, hogy inkább olyan keserédes szájízem maradt utána, de olyan jó volt nyámmogni rajta.

Teljesen kimeredtem, egész nap csak néztem magam elé, hallgatva a betétdalokat - mert gyorsan le is kalózkodtam a netről őket. Kavargott bennem annyi, de annyi minden, hogy ihaj. Folyamatosan azon agyaltam, hogy én mit tennék ebben a helyzetben, és teszem ezt néha a mai napig. Eszembe jut a film, és kezdődik is a gondolatmenet... sokra nem jutok, de elvagyok magamnak.

Nektek valami elképzelésetek van róla, mihez kezdenétek? Nem tudom, mennyire publikus, vagy szívesen megosztandó dolog, de ha esetleg valaki bepötyögi... érdekel, 'e van.

No, de a film! Érdemes megnézni. Dráma, de nem érfálvágós hangulatot hagy maga után, sőt... meglátjátok, ha megnézitek. Rohadt jók a betétdalok, teljesen a filmbe olvadnak; olyan tájak vannak itt-ott, hogy sejhaj... 

Nekem abszolut ment a kedvencek közé, az egyik valaha látott legjobb film. Ritkán fog meg egy film ennyire, de, mikor igen, akkor olyan jó. Úgyhogy most olyan jó, hogy láttam :D (úgysem nézel be ide, de köszönöm, Zsolt barátom a tippet :)

Aszondom megéri mindenkinek.

- előzetes -

...mit mondjak magának?

Játszadozunk még ilyet? Te mondd meg, hogy mit olvasok? Mert nekem nem elég 3 könyv olvasása, kézbe kaptam a negyediket... hátha ez most nem lesz annyira nyilvánvalóan, szembeöltően egyszerü.

- sorozat (a magyar fordítások száma nem teljes)

- nemrég készült az első könyv alapján film (amit tegnap néztem meg, és muszáj olvasnom is)

- az író egy másik - sokkal terjedelmesebb - sorozatával vált híressé

- science fantasy... mert se nem fantasy, sem nem sci-fi

Tessék, lássék... többet nem mondok, max annyit, hogy a film - nekem - rohadt jó volt. Nem renget meg a világodban, de szerintem minden a helyén volt. 

Öööö... kellemes hétvégét! :)

Köszöntem, bocsánat

Clive Barker kárhoztatásáról kéne szó legyen, de nem lesz. Mefogadtam még év eleje körül, hogy nem erőltetek semmilyen könyvet, ha valamiért nagyon nyögvenyelős, akkor félbe marad. Eddig nem hagytam abba semmit - kivéve Koontzot, de az amúgy is újraolvasás lett VOLNA - úgyhogy most minimális bűntudattal búcsúzok Barkertől.

A könyv tartalmát nem mesélem el, a cím megnevezi a központi témát, szerintem elég ennyi. Amúgy is, olyan jó, ha az ember nem tud semmit a könyvről, és csak úgy kézbe veszi.

Tetszett, elvoltam vele. De valamiért a felétől odébb már nem vagyok kíváncsi rá. Lehet, hogy ezzel most óriási dolgok maradnak ki, de egye fene, akkorsem... Bár Barker jól ír, felkelti az érdeklődést, jók a karakterek, megvan az egyedi stílusa mindennek a könyvben, nekem most mégsem. Lehet máskor, vagy más könyvet, mert pl. a Korbács nagyon piszkálgat, és az Abaratra is kíváncsi vagyok.

Inkább újra elővettem A Gyűrűk Urát, és nagyon jól esik. Fogom a Tolkienes merengőmet és fénysebességgel fejest bele... :)

Ti hagytatok már félbe könyvet idén? Könnyen megy a félretolás, vagy csak komoly sóhajok utján, fejcsóválgatással fűszerezve? Vagy egyeltalán nem hagytok abba könyvet, mert az főbenjáró bűn?

csókolom

Ha meglátok valakinél egy ilyen nem könyves bejegyzést, nekem is kell egy. Nehogy kimaradjak valamiből. Most épp a Nimáét láttam, sakkor megkívántam.

Szóóóuval, kicsit leléptem a molyról. Nem hívogatott mostanság. Van mikor elkap a feelingje, és egész nap ott ülök, de most nem kellett. Bekukkantottam, van-e csillagom, oszt annyi. Amúgy sem voltam soha egy központi alak, úgyhogy hiányérzetet sem keltek senkiben. Meg lehet ezt csinálni drámai többszáz karakteres méregbomba-karc nélkül is. Nem kell fenegyereknek lenni hozzá. Na bumm, vegye magára valaki gyorsan, intsen be. Nem gondolok senkire, csak láttam ilyeneket. többségében nem is figyelteké, úgyhogy persze, hogy nem tudok nicknevet.

Olvasom Rothfuss II.-t. Bitangjó. Nyúzom-húzom, hogy ne nyávogjak majd, hogy olvasnám, de nincs. Benyomtam közbe a Tizenhármat, jó volt, elmondtam itt lenn milyen volt, de ahogy látom egyedül vagyok a tetszésemmel - felháborodok néha könyvekben a magyartalan mondatokon, aztán én is olyanokat írok itt... dehát nem vagyok író, el lehet fölöttem siklani, szeretek néha össze-vissza beszélni. :D

Nima említette, hogy szeretne kissé elhatárolódni a népszerű könyvektől, másokat olvasni. Tetszik az ötlet, én is ezen vagyok mostanság. Már, ha találok magamnak valamit. Mert nem mindig sikerül, és akkor jön a moly-blog páros, ők a biztos források. Clive Barkert is tök jó most olvasni, úgy, hogy nem igazán tudok róla sokat, főleg, hogy a fülszöveg sem mond igazán semmitse. Nem ítéltem meg előre, hogy ez most jó, vagy rossz könyv. Nem várok el semmit. És ezt élvezem. Kajtatok még ilyesmit. Vagy legalább olyat, ami épp most nincs a toppon. Valahogy így.

Szép az idő. Szoktatok kiülni - feküdni valahova a szabadban olvasgatni? Én minden második nap betervezem, de Csipa - a kuta, akire jelenleg vigyázok - nem igazán dől le mellém, folyamatosan menne magának, és ha rángatja a karom előre - hátra, sehogysem tudom elképzelni az olvasást. Ha épp hangulatában van, és bent vagyunk a lakásban, akkor sem hagy olvasni. Vele kell játszani. Szeret ráülni, vagy épp ráfeküdni a könyvre... eszembe se jusson, hogy előkapjam :)) Nem rongálja őket mondjuk csöppet sem, úgyhogy semmi gond. 

Ja, fantasyt kajtatok még manapság. Nem Novikot, nem Ködszerzetet, bár őt biztos szeretném. Valami jókis hagyományosat. Kisfaluból uccu neki világot menteni. Lehet újra előkapom Robert Jordant. Első két kötetet olvastam csak amúgyis, és alig emlékszem rá. Mást nem nagyon találok, úgyhogy kb ő marad.

Valami játékot nem kreálunk ebből a nem túl felkapott könyv olvasásból? Mittomén, mindenki átvesz egy olyan könyvet egy másik blogostól, akiben megbízik - vagy nem -, ami nem túl olvasott mostanság, és persze ő sem olvasta, aztán jön egy bejegyzés róla? Ha csak három-négy embernek van kedve hozzá, én annak is örülök. Ha nem, tudom, hogy hülyeség, és nem pattogok tovább... :))

No, ennyi voltam. Kellemes, pihenős hétvégét! Köszönöm széken :)