Nyári... fenéket nyári, csak tavalyi olvasmány, az az időszak, amikor naponta elolvastam egy könyvet, ezért elnézést, ha nem emlékszem mindenre tökéletesen, de nem is az a célom, hogy most boncolgassam a könyvet, hanem, hogy elmondogassam nekem milyen volt. Kicsit nyűgös-dühos is vagyok, és ki szeretném pötyögni magamból ezt, mert eszembe jutott.
Veszel egy huszonéves akárkit, min jár az esze (már ha beért annyira, hogy legalább sétálgasson... manapság divat, hogy az emberek csesznek rá mindenre)? Azon, hogy mit kezdjen magával. Egyetem? Meló? Vagy egyetem, hogy ugyebár kiképezze magát, és aztán jön a tuti meló, mert ugye éveket tanult érte, megérdemli. Aztán jön ez-az, oszt puff neked, semmi sem jó. Az egyetem nem tetszik, ha befejezed, nem találsz munkát, ha meg egyáltalán nem is mentél, akkor keresgélsz, sokszor jobbat találsz, mint aki tovább tanul. Mert így van, szerencse kell, messze nem elég a tanulás (személyes vélemény, le lehet szídni, nyugodtan).
No, a könyv is ezzel foglalkozik. A főszereplő huszonéves. Egy nap megreng körülötte a világ, nem találja a célt benne, fogja magát, kilép az egyetemről. Hogy lefoglalja magát, vesz egy labdát, és kijár pattogtatni. Lefogalja magát, próbálja megtalálni azt, ami boldoggá teszi. Persze ez nem feltétlenül követendő példa, nem így megy sajnos az élet, nem inthetsz be csak úgy az egész mindenségnek. De abból a szempontból tisztelem a fickót, hogy azt mondta: elég, neki ez nem kell.
Közel sem ad egy konkrét választ a könyv az egész naivság, tanácstalanság problémájára, viszont nyújt egy pár órányi vígaszt. Aszongya neked, hogy nem vagy biza egyedül, más is ugyanúgy micsinál az életében, mint te (...már ha). Tisztelem, becsülöm azokat, akikben megvan a kitartás, hogy valamit véghez vigyenek, mert szerintem erről van szó. Tarts ki, ne labdázz, mert neked nem biztos, hogy sikert hoz. Nem viszek be személyes, barátokról szóló ez-azokat, mert nem szeretnék, de mindegyikőjüket imádom, és tisztelem azért, amiket csinálnak, elértek.
Elnézést, ha negatív vagyok, jókat lehet amúgy derülni a könyvön, egyáltalán nem olyan a hangulata, mint amilyet én vakerálok, tényleg, csak én vagyok elkenődve jelen minutában. :) Mindenképp érdemes kézbe venni, rövidke, szórakoztató, ha ebben a cipőben jársz, akkor főleg.
Erlend Loe instenkirály, ezen könyve alapján, lesz még tőle olvasás, mindenképp :)
Túl sok köze nincs hozzá, de valahogy ez jut eszembe jelenleg (lehet csak azért, mert Linkin Parkot nyomatok).
Élő, mert Chester így is tökély :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése