Régen sokan olvastak Beagle-t, legalábbis tele voltak az ő könyveiről szóló bejegyzésekkel a blogok, és én is belekóstoltam volna, de elfelejtettem. Teljesen. Aztán néztem egy interjút Rothfuss-szal, és megemlítette, hogy szerinte mennyire zseniális ez a könyv. Úgyhogy el kellett olvasni :)
Molyon láttam, hogy nagyon sokan dícsérik, talán csak egy felhasználó volt, akinek nem tetszett 100 %-osan. Hát azt kell mondjam, hogy hozzá csatlakozok, én sem nyeltem le teljes élvezettel.
Két vadász beszélgetését csípi el az unikornisunk, akik arról társalognak, hogy ebben az erdőben biztos van egy unkornis, és, hogy ő az utolsó a fajtájából. Az egyszarvú elcsodálkozik, és útra kel, hogy megkeresse-megmentse a fajtársait. Út közben összefut egy varázslóval, és később csatlakozik hozzájuk egy nő is, Molly. Együtt mennek Hagsgard területére, mert úgy hallották, hogy Haggard király a bűnös ez ügyben. Ez a történet.
Közel sem kaptam azt, amire számítottam, gondoltam hanyatt vágódok majd, és hím létemre még az unikornisokat is deszeretni fogom. De nyögvenyelősen sikerült csak elolvasnom. Nem lányos könyv, tehát nyugodtan olvashatja bárki. Tündérmese (-regény) tündérek nélkül, nem épp egy esti mese - jellegű zárlattal.
A varázsló karaktere a könyv felétől idegesített, pedig eleinte szimpatizáltam vele. De aztán a nem vagyok képes semmire, de mégis, de mégsem egy kicsit az agyvelőmre menetelt, úgyhogy Molly (a nő, aki melléjük csapódik) oldalára pártoltam, és azokat a részeket élveztem, amikor ő tevékenykedett. Haggard király alakja is tetszett, főleg az, hog
y nem volt ő olyan ízig-vérig gonosz, csak boldog akart lenni, mindannak ellenére, hogy semmiben nem találta örömét. A finom étel, a bor, a kártya, a nevetés, a szép, sőt még a fény is számára csak butaság, amibe pénzbe kerül. Mégis a lelke mélyén keresi a jót magának, és hát meg is találja, az unikornisok látványában, de ez sem teszi boldoggá.Lír alakja is tetszett, ő ugyebár a hősszerelmes, de nem a nyálas fajtából, hanem a szimpatikusból. Tetszett, hogy hordozgatta a zsákmányait szíve választottjának, mindhiába. Ééés nagyon szerettem a macskát is.
Szóval nem tudom... alig vártam, hogy vége legyen, mert olyan kis rövidke, nem akartam félbe hagyni, és bár meg nem bántam, hogy elolvastam egy kicsit sem, de nem lett kedvenc, az már biztos. Beagle-ről viszont még nem mondok le, bepróbálkozok egy kísértet históriájával, Amadea azt mondta, az más.
Számokban, talán egy 6-ost kap tőlem, sajnálom Amalthea úrnő, csak ennyire telt tőlem.
Jaj, fáj a kicsi szívem, hogy nem tetszett, de ez tényleg olyan mesés, lehet, hogy ha kiskoromban nem oltott volna be a mesefilm, nem szerettem volna.
VálaszTörlésA Tamsin totál más, tinédzser lány a főszereplője, de nem olyan kis pichás. A Tükörbirodalmakat is szerettem, az novelláskötet.
De szerintem jobb, ha egyelőre hanyagolod Beagle-t:) Vigaszként mondom, hogy Az utolsó egyszarvút Nima sem szerette, de a Tamsint annál inkább.
Jaj, a szivárványfenekű unikornis csúcs:D
Kicsit nekem is, de bár ez lenne a legnagyobb problémám :)) Meg akartam nézni a mesefilmet is, de mikor elkezdte magát kecsegtetni az unikornis, aszontam, hogy kösz, ez már csajos :))
VálaszTörlésAkkor félre tolom, úgyis van mit elővenni :) Vigasztal :)) Tamsin lesz a következő ez esetben :)
Ugye? :)) Próbáltam keresni valami képeket egyszarvúakról, de mind rózsaszín, meg csili-vili volt, úgyogy maradtam ezeknél.
Hm, eltűnt a kommentem?
VálaszTörlésHát, megértem, az exemmel is megnéztem (ő akarta, nem kényszerítettem rá!:), és szintén lányosnak találta. Szerintem is az, de nem zavar:D
Nekem van egy cuki .thumb képem, olyan kis dagi unikornis van rajta, és mozog a feje meg a farka:))
Láttam a terveidet... könyvből sose lehet kifogyni (remélem).
Hát nagyon úgy tűnik, nem kaptam tőled, csak ezt itt. :)
VálaszTörlésAzt hiszem láttam, legalábbis húsos unikornist találtam, nemtudom mozgott-e :))
Nem lehet biza :D